Miért van az, hogy sok esetben gyerekként nem hajlandóak elismerni valaki tudását?

Már lassan 12 éve foglalkozok számítógéppel, elektronikus cuccokkal, meg mindenféle technológiai dologgal. Amikor 12-15 éves voltam és a keresztapámnak valami probléma volt a TV-jével, azt se engedte, hogy belenézek, nem hogy még hozzá is nyúljak. Az unokatestvéreméknél volt valami elektromos hálózati hiba a házukban, amitől még egy nyomtató is lecsapta a megszakítót, de sorozatban úgy tettek nekem, hogy egy gyerek csak ne piszkálgasson az áramba, amikor meg akartam magyarázni a hiba forrását. Anno az egyik tanáromnak valami zűr volt a laptopjával és nem tudta helyrehozni, mondtam, hogy hadd próbáljam meg, hátha helyrehozható, de elküldött a pitsába, hogy egy tanuló neki ne nyúljon a keze alá (programozást tanított ráadásul). Amikor levizsgáztam, azóta mintha teljesen más hangnemben közelítenének felém, nyugodtan, készségesen elmagyarázzák, hogy mit tapasztaltak, akármitől is van szó, nyugodt szívvel engedik, hogy megnézzem a probléma forrását, legyen szó akár TV-ről, számítógépről, vagy háromfázisú áramról.

Miért van az, hogy amíg az ember kiskorú, egyszerűen nagy ívben leszarják, hogy mit tud, semmibe veszik a képességeit, de amint felnőtté válik jogilag, levizsgázik, hirtelen más hangnemben szólnak hozzá? Más is tapasztalt már ilyet?