Szerintetek mi értelme az életnek?

1. élj tanulj

2.élj dolgozz

3. élj családalapítás

4. élj élj közben neveld gyermekeidet ,de légy boldog ha kell igyál mulassál az élet 30 felett kezdődik!

#10

bánhatod ... állítólag k jól csinálom ...

Hogy csekélységem szerint mi az élet értelme?

Az élet olyan anyagforma, olyan folyamat, amely mindenáron fenn akar maradni, folytatódni akar.

Az állatokban és végül az emberben is ezt a létfenntartó ösztönök segítik, irányítják.

Az ösztönök az állatokban és az emberben is vágyakat keltenek, amelyek akkor kapják meg az ösztönöktől a kielégülést, amikor az egyed teljesítette az ösztönök parancsait, sugalmazásait. A kielégülés az ún. jutalmazó érzések formájában érkezik az egyed érzékeibe, és minden esetben kellemes érzést, de akár gyönyört is okoz. Annál nagyobb gyönyört (testi szinten) ill. boldogságot (lelki síkon), minél fontosabb a szóbanforgó cselekedet a fennmaradás szempontjából.

Az állatoknál még kifogástalanul működik ez a rendszer. Az emberrel azonban megjelent a fejlett értelem és a tudat, és innentől kezdve eltorzult ez az egész.

(Idáig a hivatalos tudomány álláspontjával egyezik a mondandóm, innen viszont már az én elképzeléseimet ismertetem, tekintettel arra, hogy a hivatalos tudománynak halvány gőze nincs az emberi természet lényegéről, az önámításról, amelyet a hétköznapi életben esendőségnek, a vallásos terminológiában gyarlóságnak, a lélektanban hamis önbecsülésnek neveznek, vagyis az okokról, amelyek az emberi természet rosszra kaphatóságát okozzák.)

Az állatok csak akkor jutottak hozzá a (lelki síkon) jutalom-örömhöz vagy a (testi szinten) gyönyörhöz,ha és amikor teljesítették az ösztönök parancsait.

Az ösztönök utasításai végrehajtása mindig valamilyen nehézség legyőzését, valamilyen feladat megoldását, valamilyen feladat elvégzését jelenti, csak így lehetett hozzájutni a jutalom-érzésekhez.

Az emberi agy azonban rájött, hogyan lehet megszerezni a jutalom érzéseket, hogyan csillapíthatja az ösztönök-keltette vágyat anélkül, hogy teljesítené a boldogság vagy gyönyör feltételeit, leküzdené az élvezethez vezető út nehézségeit. Vagyis: hogyan lehet becsapni az ösztöneinket, az érzékeinket.

És itt kezdődik a csalás, az ember bűnbe-esése.

A megoldás ugyanis az, hogy becsapjuk saját magunkat. Ezt önámításnak, öncsalásnak nevezzük.

Aztán ugyanezt meg kell tennünk a világ saját magunkon kívüli részével, a közösségünkkel is, ugyanúgy meg kell tévesztenünk a környezetünket is. Ezt meg képmutatásnak hívjuk.

(Azt a hivatalos tudomány (leginkább az etológia) is elismeri, hogy létezik az ún. falka-ösztön és a rangsor-ösztön, az én megfogalmazásomban a közösséghez tartozás ösztönös kényszere ill. az önbecsülési kényszer. De csak ennyi. Amit az önámítás-képmutatásnak az ösztönökkel és az emberi személyiséggel kapcsolatos vonatkozásairól itt írok, azt mind én hoztam össze, nem muszáj elhinni. Ugyan a lélektan bizonyos agyi-lelki kompenzációkat felismert és elismer (pl. „kihelyezés, hárítás, szerepjátszás” stb.), de azt, hogy ezt mind átfogóan az önámítás és a képmutatás nevű alapjelenségek okozzák, és onnantól kezdve az egész rendszeremet, nos, azt nem hajlandók tudomásul venni, mert ez jellem kérdése, és úgy látszik, akik már ismerik az elméletemet, azok között nem volt egy sem, aki átment volna a szerénység és az őszinteség erkölcsi próbáján, és elismerte volna, hogy az emberi természet úgy működik, ahogy én leírtam. Irigység, hiúság, hamis önérzet – az emberi gyarlóság, a hamis önbecsülés kényszere mindenkire érvényes és hat. Vagyis aki jobb nálam, azt vagy figyelmen kívül hagyom, vagy akár meg is ölöm, de hogy jobb nálam, azt soha nem fogom elismerni.)

A továbbiakat hadd ne írjam le itt is ismét, a következő linken ezt el lehet olvasni:

[link]

Az ide linkelt „Rövid ismertető” utolsó három bekezdését idemásolom, ez egyben a vitaindító kérdésre adott szabatos válaszomat is képezi:

„Az emberi elme megjelenésével tehát az ember átállt az élvezetek öncélú megszerzésére, azóta ahelyett, hogy engedelmeskednénk az emberi létfenntartó ösztönök késztetéseinek (melyeket a lelkiismeretünk állandóan közöl velünk), csak a kéj, az élvezet, az öröm, a boldogság kétségkívül legkellemesebb érzéseinek az öncélú megszerzésére törekszünk nagy erőkkel, az alkohol, a drogok, a csalás, az önámítás, a hazugság, a képmutatás stb. segítségével.

Lelkiismerete mindenkinek van, ezt még a „legbigottabb” ateisták sem tagadják. Ha elfogadjuk a fenti állításaimat, akkor teljesen érthetővé válik, hogy mi is a dolga a lelkiismeretünknek, és honnan származik.

Az ember dolga ezek szerint nyilvánvalóan mindenkor az, hogy engedelmeskedjen a lelkiismeretének, tehát erkölcsös legyen. Ez egyben az emberi élet értelme is, mert aki erkölcsös, az az élet fenntartása, az evolúció érdekei kielégítése érdekében mindent megtesz, és ezáltal teljesíti a legfőbb parancsot.”

Az emberi élet értelme tehát az erkölcsösség minél magasabb fokának az elérése, mert az erkölcsösség az élet fenntartásának a legfőbb feltétele, mert az emberi hamisság ellen hat.

H. L.