Csak én nem kedvelem az olyanokat akik mindenkivel kedvesek? (lent)

Miért érzek egy kis féltékenységet benned? Mármint miért ne kedvelnél egy kedves embert? Maximum nem érdekel a dolog, de gondolom, mivel mindig emlegetik őket, és áradoznak róluk, ezért elkezdte bökni a csőröd, és te csak azért sem bírod a két személyt.

Jobban esik neked, ha a boltban mosolyogva köszön a pénztáros, vagy azt szereted, ha semlegesen odaböki az árat, köszön életuntan, majd fogadja a következő vevőt?

Szerintem te azokra gondolsz, akiken érződik, hogy nem szívből fakadó, őszinte kedvességgel viseltetnek mások felé.

Sokszor mesterkéltnek tűnik az ilyen típus. Viszont én azt mondom, inkább a kedveset játssza meg rosszul, mint bunkót jól - ha már választani lehet.

Az is lehet, hogy aki nagyon ügyel rá kedvesnek lenni mindenkivel, az szintén sok bunkóval találkozott már életében, akik őt bántották. És a kedvességgel akarja megelőzni, hogy újabb bántások érjék. Vannak emberek, akik belebetegednek, ha nem nyerik el rögtön mások szimpátiáját, szeretetét. Ez sem egészséges, de semmiképp sem kellene elítélni őket.

A másik oldalon vannak emberek, akiken tényleg az érződik, hogy őszintén mindenkivel kedvesek, rájátszás nélkül. Őket, úgy gondolom, még jobban meg kellene becsülni, mert igencsak kihalóban vannak. A bunkóság ezzel ellentétben rohamosan terjed. Egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány kimondottan kedves viselkedésű ismerősöm van. (Pedig nem mondhatom, hogy rossz társaság venne körül.)

Vannak olyan emberek, akiknek nagyon fontos, hogy mindenki, akivel találkoznak, kedvelje őket. Mindenki.

És nagyon érződik ez rajtuk, a kedvességük paródia.