Belefáradtam az egészbe, nincsenek céljaim. Hogyan lehet ebből kimászni?

A történet a következő. Nagyon is párkapcsolat függő ember vagyok, ami nagyon nehéz a mai világban.. Sajnos több kapcsolatnak nem nevezhető kapcsolatom volt, melyekben én mindent megtettem a lányért, de aztán csak kihasználtak és eldobtak. A mai világban sajnos szinte minden lány rib***, tisztelet a kivételnek.

Aztán jött életem nagy fordulata, megismertem egy lányt, aki tényleg más. Filmbe illő kapcsolat, össze is költöztünk, minden jó. Úgy éreztem én vagyok a legboldogabb a világon, és ő is, mert csalódott már ő is az életében. teljesen más mint bárki, nem ismerek még egy ilyen lányt. Nagyon szeretem és az a típus vagyok, aki ezt ki is mutatja, mindent megteszek érte. Mivel még fiatal, egy idő után jött az, hogy még élni akar, nem megy. Aztán mégsem bírtuk ki egymás nélkül, újra összehozott a sors, megint ugyanaz mint régen. Ismét közös tervek, minden jó. Majd egy idő elteltével megint ugyanaz. Se veled se nélküled kapcsolat alakult ki, továbbra is egész nap minden nap együtt voltunk, jól éreztük magunkat, csak nem voltunk párkapcsolatban, a múltkoriból tanulva tudtam, hogy ha erőltetem abból csak a baj lesz. De ugyanúgy megtettem érte mindent, jól éreztem magam, hogy vele lehetek és ezt semmi pénzért nem adtam volna fel..

Tanácsokat kaptam, ha kicsit leszarom és másfele nézelődök akkor féltékeny lesz és visszajön, ez az első alkalomnál is bevált. (Pedig nem volt oka rá, csak pletykák..) Túlságosan szeretem, hogy ilyesmire képes legyek.

Most ott vagyok, hogy megint nem beszélünk, le szeretné zárni, mert már csak barátként néz rám. Én pedig nem tudok és nem is akarok továbblépni, de nem zaklatom, mert tudom, hogy azzal csak mélyebbre ásom magam. De nem tudom mit tehetnék.

Mondták, hogy környezetváltásra, legyek másokkal, arra van szükségem, de a probléma, hogy utálom már az összes embert. Mindenkit ellöktem már magamtól, hogy vele lehessek. De nincs is rájuk szükségem, mert mióta vele vagyok, azóta láttam be, hogy milyen szar életem volt előtte. És nem akarom azt az életet újra.

Ott vagyok, hogy nincs senkim, egyedül vagyok, nem számíthatok senkire, kihasználtak, nem bízhatok senkiben. És nem hiányzik senki, csak ő. Tudom, hogy ha vissza akarom szerezni változtatnom kell, mert amíg tudja, hogy utána sírok úgysem kellek úgy, ahogy kellene. De képtelen vagyok bármit is tenni.

Utálom az összes embert, utálom ezt a mai felfogását az embereknek.. Nem kell nekem más. Olyan haver se aki nem lát bele a helyzetembe csak okoskodik..

Szerencsés helyzetben vagyok, mert megvan mindenem, de úgyérzem még sincsen semmim, mert nem kellene nekem semmi és senki, csak ő.. Nincs miért kűzdenem, mert amire szükségem van az ő, és másra nincs szükségem.

Esténként elalvás előtt azt kívánom bár ne kelnék fel reggel..

Bele is betegedtem az egészbe, pánikrohamaim vannak néha, ha belegondolok abba, hogy mi van ha nem lesz többé, ilyenkor nem kapok levegőt elszédülök, a fejemben azt érzem mindjárt megőrülök. És nyugtatom közben magam, hogy minden megoldódik, rendbe jön.. Ha nem bírom már a gyomorgörcsöt és levegőt akarok kapni, akkor beveszek egy nyugtatót.. Aludni nehezen tudok, mert minden elalvásnál többször felriadok, és azt sem tudom hol vagyok..

Úgy érzem nincs kiút.. Ha van is, arra képtelen vagyok, mert nem akarnám elfelejteni soha..

Mit lehetne tenni? 23 F