Mi arról a véleményetek, ha valaki megüti a saját szüleit?

#balázska

A véleményem helyzettől függ, csak ennyi alapján nem gondolok semmit egy személyről, én is megütöttem apámat 2-3 éve, egyáltalán nem tartom magam rossz embernek miatta, semmi bűntudatot nem érzek ezzel kapcsolatban, valószínűleg megint megütném ha ugyanazt produkálná mint akkor (nem veti meg a vodkát :)).

Általában a fizikai tettlegesség nem helyén való, a világtörténelem folyása is bizonyította már, hogy sosem vezetett jóra ha valamilyen nézeteltérést nyers erővel akartak megoldani. Családon belül ha gyakran előfordul, mindegy hogy ki üt meg kit, az valamennyire (sőt olykor teljesen) lefedi a diszfunkcionális család fogalmát. Az olyan család tagjai lelkileg mérgezőek lesznek egymásra, a gyerek képtelen lesz nyugodtan tanulni, nem tud megfelelően teljesíteni az iskolában, az anya egyre nehezebben működteti a háztartást, az apa egyre többet iszik, és mindez egymásra erősítőleg hat és mindenki lehúz mindenkit. Aztán hiába panaszolják el a bajaikat eleinte a tágabb rokonságnak, később ismerősöknek, képtelenség az ilyenen segíteni, szerte széjjel húzó család lesz belőle. Ha a gyerek tud akkor önálló életet kezd segédmunkákból fenntartva, a szülők egyedül maradnak öregségükre és koldusbotra jutnak, vagy ha a gyerek igazán messzire kerül, akkor a szülők egy komolyabb fagy beálltakor a saját házukban fagynak meg. Durvább dolog ha a gyerek is hajléktalanná válik, vagy hogy ezt elkerülje prostitucióból tartja fenn magát, amit gyakran élete végéig titkolnia kell és akár rámehetnek sorozatosan a párkapcsolatai és a házasságai is. Persze jöhet a kormány a családok összetartozásával, a családvédelmi terveivel, az ilyen nyugtatózó, kocsmatöltelék szülők akik a saját világáról nem tudnak, úgy sem fognak odafigyelni az ilyenekre és visszakanyarodunk az előző gondolatra, hogy családi szinten maguk alatt vágják a fát.

Verekedös szülök gyerekei lesznek verekedösek. Ennyi

Alapvetően nincs rendben! Én mégis megtettem! Mikor anyám elnyomta a csikket az öcsém arcán, csak azért mert nem fogadott szót neki. Nyilván nem ököllel, de lefogtam, elkezdett karmolni, harapni. A végén a hajánál fogva bevittem a szobába, leültettem, és lelocsoltam. Nekem támadt, én meg pofon vágtam, hogy vegye észre magát. Majd elkezdett nevetni. Kiabálta: “Csak ennyit tudsz? Gyere üss meg mégegyszer! Majd leköpött. “ Elmentem aznap a mamámhoz és vittem a tesóm is. Egész úton sírtam. Hogy lehet valaki ilyen...Azóta is alkoholista, és örjöngő. De én már eljöttem és vittem a tesómat is.

Én anno megütöttem apámat, mert egy alkoholista állat volt és rátámadt a kistesómra. Ott összeesett és aludt egy darabig. Ha tartanám vele a kapcsolatot, akkor újra megtenném, gyanítom az új családjával sem bánik másképp.

Én nevelőapámat vertem bele a konyhakőbe amikor tajrészegen megrángatta anyámat.

Onmagaban ez nem egy kerdes.

Valószínű őt is megütötték a szülei, nem is egyszer. Sajnos ez nem menti fel, az ilyen ember sérült és krízis helyzetben ezt az indulatkezelési mintát hozza: ütni fog. Ezzel együtt megértem több hozzászólónál is, hogy nem volt más választása...csak sajnos ezzel életben marad egy ördögi kör.