Volt már olyan, hogy mentetek az utcán, és arra lettetek figyelmesek, hogy valaki követ titeket? Mit csináltatok utána?

"Ki merem jelenteni, hogy az ilyen emberek jobban félnek, mint az, akit követnek."

Na b+, ezt ne merd kijelenteni, mert rohadtul nincs igazad. Ők is sírva hívják fel a haverjukat, hogy "követem a lányt, nagyon tetszik, felmehetek hozzád/elém tudsz jönni"?

Abba nem gondol bele EMBERI logikával, hogy ha valakit követ, abból félelmet vált ki? Ha egy férfit követne egy nála kétszer nagyobb férfi, vajon arra gondolna, biztos jók a szándékai?

Vajon hány olyan pár van, akit ha megkérdezel, hogy jöttek össze, úgy kezdődik a sztori, hogy "hát, követett hazáig, remegtem a félelemtől, de aztán beleszerettem".

Elárulom, nulla.

Mégis mitől fél jobban a pasi szerinted? A lány attól fél, hogy egy árokban fogja végezni. A pasi meg a visszautasítástól? Mindjárt elsírom magam.

Inkább úgy fogalmaznék, hogy bizonyos esetekben jobban félnek, mint az, akit követnek. Ezt tapasztalatból írom. Vannak bizonyos jelek, amikből lehet következtetni, amiket felvázoltam az előzőekben. Például fényes nappal egy forgalmas helyen igen kicsi annak az esélye, hogy valaki "árokban végezze". De aláírom, megértem a félelmet és az óvatosságot, inkább legyen ez, mint egy váratlan baj.

Viszont akik ezen értetlenkednek, azok a nők valószínűleg baromi bátrak lehetnek, vagy pedig soha nem próbáltak meg megszólítani egy nekik tetsző férfit, mert ugye, nincsen az megírva, hogy mindig a férfi kezdeményezzen.

Ezek ösztönös dolgok, és ha valakinek hirtelen nagyon tetszik valaki, akit meglát az utcán meg ilyen helyeken, de bátortalan, akkor mi mást csinálhatna, mint hogy ösztönösen kövesse? Az ösztönös sokszor felülírják a józan eszet.

Így akartam írni az utolsó mondatot: az ösztönök sokszor felülírják a józan eszet.

Még azt is hozzá kell tenni, hogy kíváncsi lennék arra, hogy hány ilyen követő férfi gondol arra, hogy emiatt fél és megijed a nő, ha észreveszi? Szerintem nem sok, vagy ha mégis nagyobb arányban, mint gondoltam, akkor is követni fogja, legalább egy alkalommal, mert az ösztönök ilyenek. Egyszerű és túl szép lenne az élet, ha az ember mindig a józan esze alapján cselekedne.

Már megint a pasikák-csajszikák témakörben vagyunk. Lehet, hogy a fiúk így látják, de a nők félnek! Más követése félelmetes. Nem érdekel, hogy tetszik. Szólítsd le. Ha nem mered, ez van.

De itt nem is erről van szó. Hanem hogy ha egy nőt követsz, ott az utolsó dolog, ami a követőről eszébe jut, hogy társként számításba vegye. Az, hogy nem érted, egy csomó mindent elmond az empátiádról. Vagy az életedben a fontossági sorrendről. Neked az a lényeg, hogy csajszikázz, miközben a nő, akit követsz, retteg.

Tessék felülkerekedni az ösztönökön. Majd a nemi erőszakra is kibúvó lesz, hogy hát, ösztöneim vannak. Ha nem megy, tessék elvonulni kórházba, állatkertbe.

És tudod, hogy miért nem hülyeség, ha férfi követ férfit? Pont azért, amit leírtam. Amikor valaki retteg, az utolsó dolog a randizás a követővel, ami eszébe jut. Még ha egy meleg fazon is követ, azt hinnéd, hogy tetszel neki? Nem. Azt hinnéd, hogy ki akar rabolni, meg akar verni, valamilyen módon beléd akar kötni. A nő is ezt gondolja, ha követik. Ugyanazt, amit férfi gondol, ha férfi követi. Ha félsz, rettegsz, nincsenek nemek.

Ha ezt nem érted meg, legalább fogadd el.

Én nem azokról az esetekről írtam, amikor tettlegességre is sor kerül. Sajnos az a baj, hogy ilyen világ van, és a nők már minden kis rezdülésről a legrosszabbra gondolnak. Pedig én kifejtettem az árulkodó jeleket már többször is, amikből lehet logikusan következtetni, különbséget lehet tenni.

Én azokra az esetekre gondoltam, amikor nem történik semmi, tehát megint rossz volt a példa. Egy erőszakos cselekedetre nyilvánvalóan nem mentség az ösztön.

Látszik, hogy ti sem tudjátok megérteni a férfiakat, tisztelet a kivételeknek. Tehát nemcsak az a közhely van, hogy a férfiak nem értik a nőket, ez sajnos fordítva is így van.