Hölgyeim nem érzitek úgy hogy feltudnátok robbani?

Nem, nem jellemző.

Egyrészt mert ha bajom van, azt ott és azonnal lerendezem, akár a munkahelyen, akár otthon.

Másrészt mert ezt is lehet (sőt kell is!) kulturált formában, ordítozás és felrobbanás nélkül. Szépen is nézne rám a főnököm, ha ráborítom az asztalt. :)

Ritka higgadt ember vagyok, egyedül a kölkeim tudnak kihozni a sodromból, de ha felemelem a hangom, akkor se ku.ssolnak. Ellenben ha higgadtan (és jéghidegen) leülök velük beszélgetni, elég gyorsan az történik amit én akarok.

Nőből vagyok, ésszel oldom meg a problémáim, nem erővel.

Kérdező, és te miért vagy ilyen frusztrált?

Egyébként persze, előfordul, hogy feszült vagyok, olyankor elpanaszolom a páromnak. Nem nekiesek, nem rajta vezetem le, csupán 3 anyázás és 3 káromkodás mellett szidom neki azt, ami/aki okozta a feszültséget.

Ha nincs velem és nem tudom neki elmondani a bajomat, akkor a futásban, edzésben vezetem le.

Mégis miért verném le egy olyan emberen a saját bosszúságomat, akinek köze nincsen hozzá?