Miért nincs manapság senkinek semmi szabadideje?

Hát nekem gimisként éppenséggel azért nincs, mert holnap két témazárót írok, egy versből felelek, külön munkát kell csinálnom két másik órámra, a gólyatábort szervezem (a mi sulinkban ez nem olyan, hogy eldöntheted, az egész kilencedik évfolyam csinálja, a többi évfolyam más sulis programot szervez), tételeket dolgozik ki az egyik másik órámra, járok sportolni, egyesülethez, hogy eggyel kevesebb tesin kelljen részt vennem, és az egyéb írásbeli házimat éppen hanyagolom egyelőre és inkább itt válaszolok kérdésekre. Meg az én koromban illik a családommal foglalkoznom, úgyhogy a hobbimat is inkább hanyagolom és a szüleimmel beszélgetek egy kicsit és segítek fát aprítani.

A szüleimnek nincs is másodállása, de azzal az eggyel folyamatosan foglalkoznak, még este nyolckor is néha felhívják őket munka ügyben, és általában reggel fél nyolcra mennek be, úgyhogy eléggé elfáradnak hétvégére és inkább nem találkoznak a barátaikkal, hanem máshogy kapcsolódnak ki, amihez nem kell megszervezni, hogy ki mikor ér rá és hova szeretne menni.

Szerintem más is valahogy így van ezzel.

15/l

Hát nézd. 8 óra munka, 8 óra alvás, marad 8 :) ebből 1-2 óra lehet utazás. Ha olyan a melóhely, akkor az 1 óra ebéd szünet kötelező és nem számít bele a 8 órába, az már a kevésbé szerencséseknek 5 óra. Időnként kell bevásárolni, csekket befizetni, főzni, mosni, teregetni, takarítani. Arról nem is beszélve, hogy léteznek nagyobb alvásigényű emberek.

Én 6kor kelek, hogy bemenjek 8ra melózni. Ott vagyok 4-ig hazaérek fél 5, de inkább 5 körül. Egy sűrűbb napon mondjuk elmegyek boltba és főzök másnapra, vagy ha más nem előkészítem a következő napi ebédem, elmosogatok (még a szüleimmel élek, úgyhogy ez nem 2 tányér elmosogatását jelenti) esetleg mosok is. Ezek után nem valószínű, hogy 2-3 óránál több maradna. Ha megnézek 2 részt a sorozataimból, vagy olvasok/játszok egy órát már ott is vagyok, hogy fekhetek le.

Ha meg nem sűrű a napom, de mondjuk fáradt vagyok szintén inkább alszok, vagy otthon lazulok, minthogy bárhova menjek. Egyébként szeretek sütni, az is belekerül pár órába. Viszont szoktam barátnőmmel közösen, az már közös program. :D Meg a vásárlás időnként, de nem túl sűrűn. Amúgy nem tudom mennyi idős vagy tekintve hogy már dolgoztál, de ha a barátaidnak már gyereke van a kis energiavámpírok mellett még annyira nincs se kedve se ereje az embernek semmihez. Hát ennyi

#2 akkor foglald el magad egyedül és ne akard rátukmáni magad másra.. főleg ha ezzel feltartod.

Mindenkinek arra van ideje, amire hagy időt. Ők nem kíváncsiak rád!

Ha a felszínt nézzük, akkor szerintem több oka is lehet.

Az egyik oka talán az ,hogy kicsit felpörgött az életünk, nagyon sok mindent szeretnénk gyorsan elérni, megélni , megszerezni ,megtapasztalni.

Nem érünk rá várni , lehetőleg minél hamarább szeretnénk" mindent" elérni.

Mint ha félnénk hogy lekésünk valamiről. (no és gyakran le is késünk.:)))

Aztán van olyan is ,hogy amikor lenne időnk nem tudunk mit kezdeni vele ,és gyorsan elfoglaljuk magunkat valamivel ami talán nem is olyan nagyon fontos a számunkra.

Szerintem egyre kevésbé tudunk mi emberek igazán kikapcsolódni, se a másik emberrel , se önmagunkkal se.

Látod Te sem tudsz nagyon mit kezdeni magaddal ha sok a szabad időd.

Valószínű,hogy előbb utóbb találsz majd valami elfoglaltságot , aztán elfelejted egy időre ezt az egészet.

Az emberi elme egy idő után szinte belebolondul,ha nem talál valami tevékenységet . "mindegy ,hogy mit csak csinálj valamit" , ...."súgja az agyunk".

Ráadásul a köztudatban is az van , ha állandóan csinálsz valamit , akkor biztos szorgalmas jóravaló ember vagy .:)) Amúgy lehet ,hogy csak menekülsz önmagad elöl.:)

Én is gyakran menekülök önmagam elöl ,és ilyenkor látom másokon is a menekülést.

Tudom , ez egy kicsit ebben a formában érthetetlennek tűnik.

Ha egy bizonyos időt teljesen egyedül töltesz,és átmenetileg nem érzel késztetést , hogy állandóan csinálj valamit, akkor észre veszed , hogy elkezdesz foglalkozni magaddal , el kezdesz gondolkozni olyanokon,hogy "ki is vagyok" , "mi is az értelme ennek az egésznek", "hová ez az általános nagy rohanás",stb.

Aztán jöhet egy pont amikor megijedünk attól amit látunk, és gyorsan kitalálunk valami tevékenységet.:))

Nem akarunk szembesülni önmagunkkal , gyakran értelmetlennek tűnő céljainkkal .

Saját tapasztalatból tudom, hogy gyakran így működünk.:))

Ez nem azt jelenti, hogy ez rossz lenne, . Jobb esetben meglátjuk, hogy nekünk igazából nem arra van szükségünk amiért éppen nap mint nap gürizünk.

Még jobb esetben azt is megláthatnánk, hogy valójában mire is volna igazán szükségünk.

Nekem minden nap háromig vannak óráim, négyre érek haza tömegközlekedéssel és én nem vagyok olyan szerencsés, hogy elég legyen a tanár magyarázata, és hiszed vagy sem, kevesen azok :) Meg én szívesebben beszélgetek szünetben házi írás helyett, de ez ember függő

Amúgy szerintem inkább jól csinálhatod, ha eddig nem volt gond belőle :D