Milyennek gondolnád?

Nem ettol fugg.

Bar teny, hogy altalaban zavar, amikor egy fiu divatmajom.

teljesen átlagos emberek, akik a saját ízlésüknek megfelelően öltözködnek, és azt tudtára adják a társadalomnak is.

de pl Wahlbergnél a bazinagy izmok kommunikálhatják azt is, hogy elzárkózó ember (elfojtja az érzelmeit, titkolja ki ő, akár saját maga elől is), az izmok egy nagy páncélt jelentenek, "engem nem bánthatsz, sérthetetlen vagyok". A stresszt edzéssel űzi el, így mutatja, hogy jól érzi magát, egy színjátékban... pedig valóban lehet, hogy retteg.

az elsőre meg azt lehet bemagyarázni, hogy ő meg a társadalomnak akar megfelelni, az aktuális kissrácdivat

a második pedig a bandázós haverjaval reppel, deszkázik, stb.. és ott ez a stílus felel meg.

de mi van, ha nem megfelelni akarnak, hanem tényleg önmagukat adják, a saját személyiségük tükröződik az öltözködésükön, stílusukon? bármi lehet :)

Előre leszögezem, hogy szerintem ez sok esetben előítéleteskedés, éppen azért létezik az emberekkel való kommunikáció, hogy azon az úton ismerjük ki minden szempontból az embereket, munkahelyüket, stb., rálátásra csak eddigi ismerkedés tapasztalat alapján lehet véleményt mondani!!

Lényegében gondolj arra, hogyha nem ismernek, de véleményük van rólad, akkor általában az addigi ismerőseik emlékeit vetíthetik ki rád, akire épp hasonlítasz, de ettől még nem fognak ismerni.

De leírom a benyomásom:

- Az elsőt ismerném meg szívesebben, aki a legnormálisabb alkat, aki a másik kettőhöz képest nem beképzelt, talán jobban is figyel másokra, legalábbis a képen nyíltabb a tekintete (az alkata emlékeztet emberekre, akiktől ezt tapasztaltam). Olyan munkát képzelek neki, ahol csapatban dolgozik, olyan szakmában, ami érdekli őt, a környezetén akar segíteni, értelmes célokkal, kiegyensúlyozott, abból a szempontból nagy az "egója", hogy tudja magáról a pozitívumait, nyitott a szellemi fejlődésre, változásra, másokkal való együttműködésre, a képen mintha szkeptikusan nézne, úgy mint aki nyitottabb a világ dolgaira, objektív tények alapján ítélkezik, racionálisabb jellem. Ha arról lenne szó, akkor az ő véleményét kérném ki bármilyen kérdésemmel kapcsolatban

- A másodiknak az előzőhöz képest más "egója" van, pl. nem akar meggyőzni másokat az igazáról, nem akar bevágódni másoknál, inkább elvan a saját világában, talán nem motivált a munkájában olyan értelemben, hogy nem maga a hivatása érdekli, hanem anyagi fenntartásként tekint a munkájára, szeret vásárolni, tárgyakat, fogyasztói cikkeket beszerezni. Anyagi fitogtatásaiban nyilvánul meg az önérzete, talán bizalmatlanok az emberi kapcsolatai. Talán nem is szereti mélyebben kiismerni a hozzá közelieket, de a szeretetét abban a formában szereti kimutatni, hogy megveszi a feleségének azt, amit az szeretnének, bár inkább komolytalan kapcsolatokban képzelem el, a bárokban/bulizó helyeken szívesen meghívja a legdögösebb lányokat egy italra, majd szeret felvágni a barátainak a kalandos élményeiről, mert szereti, ha azok irigylik. De nem jön be túlságosan:)

- A harmadik az az ember, akivel másodsorban ismerkednék, talán romantikusabb alkat, sok benne az érzelem, ha párja van, ahhoz nagyon kötődik, szeret férfiasnak tűnni a nők szemében, talán épp a nő hódítás a princípium nála. A munkahelyén, ahol fizikai munkát feltételezek, neki nem az anyagi javak félgyűjtése számít, sem a munkájának az értelme és céljai igazán, hanem az számít, hogy megbecsülve érezze magát, hogy elismerjék úgy, mint akitől rettegnek, mintha szeretne mások fölött uralkodni, de nem azért mert körültekintőbb vagy motiváltabb lenne a szakmájában, hanem bármilyen szubjektív neki nem tetsző helyzetben szereti felemelni a hangját, megfélemlíteni másokat, vagy épp manipulálni, céltalanul elbizonytalanítani a saját önérzete érdekében. Legalábbis nem szereti ha bárki semmibe veszi, de megfelelni sem szeret másoknak, többnyire egyedül szeret magában dolgozni.

A fentieket direkt a köztük feltűnt különbségek alapján elemeztem ki elsősorban, ami karaktert adhat, de attól még sok közös pont lehet:)