Összességében milyennek találod az elmúlt évet? Inkább sikeres, eredményes, vagy inkább kudarcok, bánatok voltak? Miért?

Rossz. Egész évben üldözött a balszerencse. :D

Január még aránylag jól indult. Aránylag a tavasz sem volt vészes vagy csak nem emlékszem rá.

A tavaszi vizsgaidőszak utolsó vizsgáját, aminek a kreditjeire szükségem volt, a tanár nem akarta kijavítani, mert lebetegedett, ezért újra kellett írnom egy másik tanárnál.

Koleszból való kiköltözéskor a legutolsó cucc lehozásakor leestem a lépcsőn, megzúzódott a lábam, kb. 1 hónap fekvés. Talán ez miatt, de egész nyáron lehangolt voltam. A szokásos társaság, akikkel nyaralni szoktam menni, valamiért megsértődött egymásra. Bizonyos emberek, akiktől vártam, nem kerestek. Egy számomra elég fontos illető, akivel évente 1-2-szer találkozom a távolság miatt, a közelemben volt és lebeszéltük a találkozót, csak szólt, hogy elcsúszott, ezért nem fog menni a dolog.

Augusztus körül nekiálltam keresni albérletet, de azt a 2-őt, ami nagyon megtetszett, elvitték. Az egyiket úgy, hogy egy sráccal lebeszéltük, hogy oké a dolog, de átvágott és gyorsan keresett más lakást. Az utolsó pillanatban találtam megfelelőt, de az sem a legjobb a hőszigetelés szempontjából, szóval elég hideg volt a szobában mostanában.

A születésnapomon óriási családi balhé volt, ami miatt gyakorlatilag nem is lett megünnepelve és napokig otthon sem voltam.

Az ősz és az új tanév jobban ment, mint az eddigiek, sokkal jobban összeszedtem magam, de mégis elcsúsztam vele egy kicsit. Majd a vizsgákon kiderül, hogy mennyire.

2 lányban csalódtam.

Olyan 1-2 hónapja nekiálltam edzeni, teljesen belejöttem, de meghúzódott a lábam, ami miatt nem tudtam folytatni. Amire helyrejött a lábam, megbetegedett a torkom. Az egész addigi edzésemnek semmi eredménye nem volt.

Most, a vizsgaidőszakra alig tudtam tanulni.

A következő majd jobb lesz. :) Pár dolgot azért megtanultam idén.

Számomra hatalmas előrelépés volt.

Mondhatni 8 számjegyű..

Elégedett vagyok!

Nagyon sok volt benne az apró szenvedés, de a jó emlékekre szeretek emlékezni. Objektívan döcögősen sikeres.

De amúgy nagyon szerettem ezt az évet, főleg így visszagondolva :)

A 2015 már pont úgy kezdődött hogy elvesztettem a kiskutyámat és már megvolt a bánat ráadásul ez január 5-én volt. Valószínű megmérgezték de nem tudni az okát mi lehetett, idős kutyus volt már valamilyen szinten fel voltunk készülve...

Utána a február március semleges volt számomra, nem volt semmi jó de rossz sem.

Az április azzal telt hogy kiborultam a munkahelyemen mert 3 hétig folyamatosan 1-2 nap kivételével 12 órába dolgoztunk mert helyettesíteni kellett és volt munka bőven. Aztán ugye akkor kiborultam, fáradt voltam és akkor a főnököm elengedett 1 nap szabira és mondanom sem kell hogy nem vitte túlzásba a kifizetését sem. Nem kerestem olyan jól mint amit vártam és ez is kiborított meg az is hogy semmire de semmire az ég világon nem volt időm és nagyon sok mindenből kimaradtam.

Májusba kórházba kerültem mert allergiás rohamok törtek rám amik egyre durvábbak voltak és egy napon azon kaptam magam hogy vásárlás közbe fuldokolni kezdtem és el is ájultam állítólag. Egy ott dolgozó kedves fiatal kasszás lány hívta ki a mentőket és meg is látogatott a kórházban, akkor jól elvoltam vele azt hittem hogy lesz valami mert már régóta tetszett de sosem mertem lépni felé, de aztán amikor kezdtek jól alakulni a dolgok már júniusba akkor írt nekem emailt amin meglepődtem hogy összejött neki egy nagyon jó lehetőség Angliába ahol a bátyja él már évek óta és odamegy új életet kezdeni és itt mindent hátrahagy. Júniusba még annyi történt hogy új kollégát vettek fel hozzánk aki eleinte annyira nem volt szimpatikus hogy adtam neki 1 napot hogy bizonyítson aztán úgy voltam vele hogy szólok a főnökömnek hogy keressen mást és ennyi. De annyira szimpatikus lett a srác hogy nagyon jó haverok lettünk. A július az semleges volt számomra nem volt semmi extra. Az augusztusba vesztem össze legidősebb testvéremmel akivel mai napig nem állunk szóba. Én haragszom rá nagyon sajnos a sok év alatt elkövetett hülyeségéből most lett elegem. Augusztusba találkoztam egy nagyon régi barátommal akivel 4 éve nem beszéltem, és kiderült hogy megnősült és azóta van egy kislánya is. Vele újra felvettem a kapcsolatot így annyi jó hogy visszakaptam egy régi barátot. Szeptemberbe hatalmas hajtás volt a munkahelyemen és kirúgtak 2 kollégámat mert hatalmas hülyeséget követtek el aminek én ittam meg a levét mert rajtam csattant minden ami miatt ki akartak rúgni de a vezérigazgató megvédett közölte hogy szó sem lehet róla, de sajnos mégis megszívtam mert áthelyeztek egy másik üzembe teljesen új helyre ahol minden rossz volt. Október-november kudarc és szenvedés sokakkal összevesztem sokakat utáltam, annyi jó volt benne hogy a régi kolléganőmmel iszonyat jó barátok lettünk mert őt is áthelyezték ide csak 1 évvel előbb mint engem. November végén közölték velem hogy visszakerülök a régi helyemre de más munkaköre ami előreléptetést jelent. Decemberbe átkerültem de még csak helyettes hogy betanuljak egészen jövő év márciusig kell belerázódjak hogy rendes műszakvezető lehessek mert akinek a helyére lépek ő átkerül egy műszakra mint csarnok vezető, és mivel nincs csoportvezetői múltam így először a csoportvezetők helyére fogok beállni hogy ott tanuljak meg pár dolgot. Mivel én régebben dolgoztam már mindhárom műszakba ami a csarnokba van illetve mind a 4 csoportnál tisztában vagyok hogy hol milyen gyártás megy mivel én engem az elmúlt 3,5 évben dobáltak ide-oda így én mindenre be vagyok oktatva és 2 éves tapasztalatom is van minden gyártásra így már lehetek vezető hivatalosan is.

Persze ezt jónak könyvelem el, de most amikor leálltunk már a karácsnyi összevissza készülődés kikezdte az idegeimet mert a szüleim meg a testvéreim most vesztek össze olyan szinten hogy a karácsonyunk 25-én délbe véget is ért. Semmi hangulat már a fa is csak úgy dísznek van de kb minek. Egyedül rám nem haragszik senki meg anyám és apám azok akik nem haragszanak egymásra de mindkét testvérem összebalhézott egymással és a szüleinkkel is összebalhéztak. Szóval én már nagyon várom hogy vége legyen az évnek mert sok rossz de kevés jó volt velem. És számomra a jó január 4-én kezdődik amikor úgy néz ki új fejezet kezdődik meg számomra.

Idén még a szilveszterezéshez sincs már semmi kedvem mert minden ismerős akire számítok máshol fogja tölteni az év utolsó napját és eddig sehova sem lettem igazán meghívva. Szóval én már várom hogy végre jöjjön 2016 mert csupa jóra számítok. Mivel eddig nekem 2010 jó volt 2011 pocsék, 2012 megint jó, 2013 egyenesen katasztrófa, 2014 számomra a legjobb de az idei ugye hagyjuk így én már logikusnak találom hogy 2016 megint jó lesz mint rossz így ehhez tartom magam.

Sose tudtam ilyen tiszta véleményt formálni egyik évemről se, mert eddig az összes sokkal árnyaltabb volt, de most kijelenthetem, hogy én imádtam 2015-öt! :)

Persze ennek is voltak gyenge/dühöngő/szomorú pillanatai, de összességében én csak a jó dolgokra tudok visszaemlékezni.

Sokkal jobban felpezsdült körülöttem az élet, azokkal az új emberekkel, akikkel még tavaly és tavalyelőtt kötöttem barátságot, idén tudtunk magunkat igazán kiélni a programok terén és mindegyiket imádtam :) A kapcsolataink is elmélyültek, egyszerű haverságnak indultak, de már bátran merem őket a barátaimnak nevezni :)

Ezelőtt se voltam túlságosan otthonülős ember, de hosszú idő után, ebben az évben éreztem úgy igazán tiszta szívből, hogy ÉLEK, hogy szinte minden hétre jut valami elfoglaltság és, hogy végre őszintén tudok örülni bizonyos dolgoknak!

Ha 2016-ban is sikerül tartanom ezt a szintet, akkor már nem lehet rossz a jövő év sem :)

22/F