Mást is szoktak azzal csesztetni, hogy miért nem mosolyog, miért vág ilyen komoly arcot? Mit lehet ezzel kezdeni?

Igen. Nekem például olyan hogyha itthon vagyok, vagy barátommal, szóval olyan valakivel akit már nagyon meg szerettem közel érzem magamhoz akkor nagyon nevetgélős vagyok mindig bohóckodok. Viszont társaságban, iskolában, rendezvényeken vagy bármi ilyesmin már rögtön az van hogy alig nevetek mert idegenek előtt már nem érzem magam fel szabadultnak, de egy a lényeg sokszor kérdezték mi a bajom, volt hogy értelmesen figyeltem a rajz tanáromra miközben magyarázott erre meg kérdezte hogy mi a baj rosszat mondok olyan szomorúan nézel. És ezt el játszotta vagy háromszor. A többiek az osztályból meg azon szórakoztak hogy bambulok. Mivel ott unatkozom sokszor szünetben csak nézek magam elé és el gondolkozom és utána azt veszem észre hogy azon röhögnek vagy utólag mondják hogy ja mert xy mindig bámul. Hát, ez van. Engem is rohadtu.l fel idegesített de próbálok nem oda figyelni, vannak ilyenek. Ezért nem hiszen hogy változtatnod kéne, nem kell azért vihogni állandóan ha nem vagy olyan, csak azért hogy ne szóljanak be érte.

Nekem is szokták ezt mondani, de én se értem, miért kéne állandóan mosolyognom? Szerintem ha mennék egyedül az utcán és közbe ott vigyorognék, inkább szefósnak néznének..

[link]

Ez velem is így van. Én azt vette, észre, hogy sokan kb. minden lánynak elkezdik ezt mondani, mintha minden lány dolga az lenne, hogy édesbájoscukimuki és jókedvű legyen 24/7. Ha épp nem történt velem semmi kifejezetten jó, vagy nem hallottam semmi vicceset, minek mosolyogjak? Egyszerűen akkor nem mosolygok, és ennyi... és akkor jön, hogy biztos rossz a kedvem. Nem. Csak éppen ha semmi nem történik, megyek a munkába stb, minek vigyorogjak, mint a vadalma? Ha aztán érintkezek vkivel, akkor mosolygok, kedves vagyok, szóval nem arról van szó, hogy antiszociális meg bunkó vagyok, de ha nincs rá okom, nem értem, miért van elvárva a vigyorgás.

Engem pont ugyanezzel állandóan, rokonok például, de már engem is idegesít, csak lenyugtatom magam. Pedig tudok nevetni, csak attól függ mi a szituáció. Most ülök pl. ebédnél minek kacarásszak? Már sok embertől fel sem veszem ha beszól emiatt.

Tőlem mindig azt kérdezik, hogy miért nem szólalok meg, pedig egyébként igen bőbeszédű vagyok, sokszor le kéne lőni. xd Ilyenkor legszívesebben megmondanám, hogy ostoba témához nem lehet hozzászólni, de szerintem onnantól nem fogadnának szívesen a rokonok. :D

De most komolyan én viszonylag fiatalabb vagyok, más ember idősebb akár miért várja el tőlem hogy pl. úgy magamban kacarásszak, vagy pedig mint az előttem levőnek totál idióta témához hozzá tudjak szólni, vagy kedvem legyen bármi idióta dologról csevegni.