Mi lehet ott? Van valakinek valami ötlete, vagy tegyem át a kérdést az ezotériába?

Elnézést, ha kicsit hosszú lesz. Próbálom rövidre fogni. Szóval aki figyel magára, biztosan észrevette már, hogy vannak pillanatok, amikor pusztán, hogy él, határtalan boldogsággal tölti el az embert. Máskor meg elég egy tavaszi szellő, vagy egy ringó csónak, vagy tudomisén, kinek micsoda.

Namármost a nejemmel külön időbeosztásban dolgozunk. Reggel viszem, este hozom. Mikor elviszem reggel, kétféle úton jöhetek haza, közel azonos a távolság, csak az egyik útvonalon több a lehetséges akadály: lámpa, vasúti átjáró, stb. Van azonban ennek az útvonalnak egy pontja, ahol már többször rám tört a fent leírt érzés. Mindig ugyanott, és mindig menet közben. Azt is megfigyeltem, hogy nem feltétel a bekapcsolt zene, és teljesen mindegy a pillanatnyi sebesség. Az is mellékes, hogy látszanak-e a távolban a hegyek, vagy köd takarja őket.

Szóval nem tudom mire vélni ezt a helyzetet. Van valakinek valami ötlete, vagy tegyem át a kérdést az ezotériába?