Ha nem akarok olyan vallású lenni mint a szüleim?

Minden szülőnek vannak hülyeségei.

Te tizenévesen nem tudod megváltoztatni azt a világnézetet amiben a szüleid mindeddig éltek.

Próbáld meg a, hogy a következő két alkalommal mész szó nélkül, aztán azt mondod, hogy nagyon sokat kell tanulnod holnapra. Ha elfogadják akkor szépen fokozatosan lefogsz tudni szokni róla.

Gondolom nem kell ragoznom a vallásért mi mindenre képesek az emberek. Szembeszállni nem nagyon tudsz velük, pláne 13 évesen. Filozofálj addig, segít megérteni a szüleidet, és az összes ott ülő embert.

Egyszer ellátogattunk a pannonhalmi apátságba. Még kicsi voltam. Mi ugyan nem voltunk templomba járó katolikusok, de gyerekfejjel beszélgettem egy nagyon jófej szerzetessel Istenről és a hitről.

Egyetlen egy dologra emlékszem a beszélgetésünkből, de arra a mai napig kristálytisztán.

"Te ne hidd el nekem egy szavamat se. Mert Istent ne az én vagy a mások által kölcsönzött szavakból értelmezd, a mások által adott szemüvegen keresztül lásd, hanem leld meg a magad módján úgy, hogy boldog legyél tőle"

És ennek a bencés szerzetesnek volt igazság a szavaiban. Véleményem szerint nem kell ahhoz templomba menni hogy valaki jó keresztény, vagy jó katolikus legyen. Én nagyon ritkán megyek templomba. Néhanapján azért megyek, mert megnyugtat hogy ott vagyok. Misén talán két éve voltam.