Hogy lehet a munkanélküliséget feldolgozni?

Diplomás fiatal nő vagyok. Bár az egyetem után hamar rájöttem, hogy nem szeretem az eredeti szakmám, azért sosem gondoltam, hogy idáig jutok a huszas éveim közepére. Másfél éve végeztem az egyetemen, utána fél évig nem találtam munkát. Mivel vidéki voltam, messzire költözni nem akartam, korlátozottak voltak a lehetőségeim. Persze már akkor hallgattam az én szüleimet, illetve a párom szüleit, hogy bezzeg az xy milyen sikeres Budapestre költözve, nekem hogyhogy nem sikerül semmi. Aztán sikerült elhelyezkednem, de csak nagyon alacsony munkakörben, alacsony fizetésért... 2 hónap után viszont kiderült, hogy felvennének külföldre a párom munkahelyére, igaz, segédmunkára, de legalább nem csak heti 1 nap láttuk volna egymást, mint előtte és a fizetés is jó volt. 9 hónapot ledolgoztam ott, de a párom talált az ő szakmájában egy jó állást, költöznünk kellett miatta, így én is felmondtam. De ez fél éve volt, azóta viszont nem találok munkát. Jelenleg egy nagyvárosban élünk külföldön, magas szinten beszélem az ország nyelvét, van egy diplomám, amiben igaz, csak pár hónap tapasztalatom van (diákként is dolgozgattam), de még olyan helyekről is visszautasítanak, ahová pályakezdőket is várnak. Mivel a szüleimnek van egy üzlete Magyarországon, ahol sokat segítettem, van némi kereskedelmi tapasztalatom, próbáltam a kereskedelemben elhelyezkedni, de többtíz üzlet közül egy sem hív vissza. Régebben próbáltam személyesen is jelentkezni, de semmi. Lassan már bármit elvállalnék, csak legyen jövedelmem, ugyanis kezdjük felélni a tartalékainkat, a párom fizetéséből nem élünk meg. De egyszerűen senkit nem érdeklek. Az önéletrajzomban sem tudom már hogy foltozgatni a kimaradt fél évet. Hogy tudnám ezen túltenni magam, hogy van kiút a munkanélküliségből? Hogy lehet, hogy már diplomával is elvállalnék bármit, vendéglátást, takarítást, mégsem jeleznek vissza sehonnan?