Ismersz valakit (barátot, rokont, ismerőst, bárkit), aki öngyilkos lett?

Igen, ismerek.

Mi közöd hozzá?!

Az angoltanárnőm.

32 - 35 éves lehetett.

Nem tudni... vagy betegség miatt, vagy szerelmi dolog miatt.

Biztos furán hangzik, de nem kellett feldolgoznom. Gyászoltam, meg minden, de annyira nem állt hozzám közel. A családjának nehezen.

Nem.

Olyat ismerek többet is, akinek öngyilkossági kísérlete volt. Mentális betegségeik voltak/vannak. És amikor nehéz élethelyzetbe kerültek (anyagi eladósodás, párkapcsolati problémák) akkor tették.

Szerencsére nem sikerült nekik.

Mivel fiatalok voltak akkor, ezért szerintem nagyon rossz döntés volt. És az élet később igazolta is, hogy a problémáik megoldhatók, nem kell ezért eldobni az életet.

Nekem nem volt öngyilkossági kísérletem, csak gondolatom, de nem tudtam, hogy csináljam.

Azért, mert a volt "párom" elkezdett verni, mert olyan jó erősködni egy ötvenvalahány kilós nővel, és hiába kértem segítséget a családomtól, le se sz.artak.

De örülök, hogy nem lettem öngyilkos!

Tessék: beírhatod az etika házidba!

Igen, egy ismerőst. 50 körüli férfi.

Családi problémái voltak, elvált, a gyerekeit alig láthatta. Alkoholista volt, elzüllöt és ennek hatására tette.

Mivel csak ismerős volt és én gyerekként mesélek, így csak egy ismerős volt, akinek köszöntem az utcán és ennyi. Tehát természetes, hogy beleborzongtam és járt a fejemben egy darabig, de olyan szinten nem érintett, hogy túlzottan megviselt volna, így nem beszélhetünk arról, hogy hogyan léptem tovább.

Több km-re éltek tőlünk, tehát nem láttam őket előtte sem túl sokszor, de azért mégis a tapasztalatom szerint elzárkóztak és nem mutattak kifelé semmit, így nem tudom.

Minden problémát meg lehet oldani, az öngyilkosság a legnagyobb butaság, amit el lehet követni. Nem bocsátottam meg.

Ismertem, rokonom volt. Viszonylag távoli.

17 évesen felakasztotta magát.

Amikor megtudtam, nagyon ledöbbentem, remegni kezdtek a lábaim és szörnyű érzést éreztem a mellkasomban. Egy ideig sokszor eszembe jutott.

Néha-néha mostanában is gondolok rá, de már egyáltalán nem olyan "megrázó", bár szomorú...

Azt tartom furcsának, hogy néhány nappal a halálhír előtt egy este, zuhanyozás közben elfogott egy szinte hihetetlen érzés, amely azt mondatta a fejemben, hogy: "... meghalt." És álmodtam is vele, pedig azelőtt soha sem. Ezt követően (napokig) eszembe sem jutott a rossz hír hallatáig.

Mindenkit megviselt az ügy.

Habár nem értek egyet az öngyilkossága okaival, nem az én posztom ítélkezni.

Én elég sokáig akartam öngyilkos lenni. 12 és majdnem 19 éves korom között, azért, mert egy csomó tényező (érzelmi zaklatás, gyermekbántalmazás, iskolai zaklatás, cyberzaklatás, szexuális zaklatás) hatására kialakult bennem egy olyan kép, hogy nem érek semmit, nem leszek jó senkinek, és jobb lenne, ha megdöglenék. Meg egy idő után már meguntam a fentiek miatt kialakult depressziót, szorongást, pánikbetegséget, üldözési mániát is. Most már hál' Istennek egészséges vagyok.

Ha van kérdésed, írj nyugodtan. :)