Te normálisnak tartod a manapság divatba jött "kutya/macska fanatizmust"?

3-as vagyok, üzenem a 9-esnek, hogy nem, nem tartok láncon kutyát, mert azt viszont az állatkínzás kezdetének tartom, legfeljebb pár percig, nevelő célzattal kötnék ki kutyát. Szeretem az állatokat. Nem mondom, hogy fanatizmus az, ha valaki kisebb testű kutyát lakásban tart, de ha egyenrangú családtagnak tarja, az már igencsak megkérdőjelezhető. Persze egy fanatista ezt nem fogja belátni...

Visszataszító az, amikor valaki mondjuk közösen nyal egy fagyit a kutyával: "egyet te kutyuskám, egyet anyuci, egyet a drágaságom, egyet én...". Az is nonszensz, amikor felnőtt ember zokog, mert elpusztult a macskája. Vagy amikor 24 éves fiú selfiet készít a kutyájával és szívecskével díszítve teszi ki a közösségi oldalra. Meg szerelmemnek nevezik... Gyerek helyett is kutyát tartanak. Sok kutya nagy rosszul viselkedik, meg önzők a társaikkal és a többi háziállattal szemben, de egyesek többre tartják a kutyát az embereknél. Pedig ha tudnának beszélni, valószínűleg ugyan úgy kibeszélnék a gazdit meg hazudnának és káromkodnának. A kutyák sem szentek. Hűségesnek hűségesek általában.

Lehet szeretni egy állatot, lehet társnak tekinteni (pl. egy rendőrkutyát), de nem csókolgatni a szájukat, engedni nyalni az arcunkat (a saját feneküket is kinyalják) meg isteníteni őket! Pedig úgy látom, hogy tendencia, hogy egyre többen helyezik az állatokat az ember fölé. Sajnos.

Nekem nincs kutyám, macskám, félek tőlük, de nem értek veled egyet.

Ha van gyereked, és elhanyagolod, mert a kutyát babusgatod helyette, az teljesen eszement, beteg dolog. Ha nincs gyereked... azt csinálsz, amit akarsz.

Mondjuk én biztos nem jönnék össze kutyás, macskás férfival, de ez is csak azért, mert nekem van egy ilyen heppem, hogy lakásban csak olyan állat legyen, ami mindig tudom, hogy hol van. (pl. hörcsög, hal) Ennek ellenére nem mondanám meg senkinek, hogyan viszonyuljon a saját állatához.