Miért vagy vallásos?

Én az olyan embereket tartom butának, akik nem képesek elfogadni a másik ember hitét.

Elfogadom, hogy te nem hiszel semmiben, illetve, te ebben hiszel. Én pedig abban, hogy van egy felsőbb erő.

Vallásnak nem a racionalitás a lényege, nem az a fontos, hogy tudják-e bizonyítani vagy sem. Létezik-e vagy sem. A Bibliát sem szó szerint kell értelmezni. A vallásnak a lényege a hit erejében van. Hiszel abban, hogy van, aki megsegít, ha bajban vagy, van aki erőt ad, van aki irányt mutasson.

A tudomány dolga a bizonyítás, a vallás pedig a lelket erősíti.

A bibliai történetek pedig nem feltétlenül mesék. Ha egy picit utána olvastatok volna, tudnátok, hogy több tárgyi bizonyítékot találtak, amik ezekben a történetekben szerepelnek.

Sosem fogom megérteni azokat, akik lenézik a vallásos embereket (itt most tekintsünk el a bigott vallásosoktól, akik mindenkit meg akarnak téríteni...). Miért fáj az, ha valaki hisz valamiben? Miért kéne ebben értelmet keresni? Miért csak a keresztény vallást nézitek le? Ott van buddhizmus, sintoizmus és megannyi más és más vallás. Szép hagyományokkal és kultúrával.

Igazából a tudomány is hittételre épül. Az anyag valóságosságára. De hogy az anyagi univerzum valóban létezik, és nem csak egy illúzió, azt nem lehet bizonyítani. Persze a tudomány számára mindegy: lehet illúzió, attól még megvan a szabályszerűsége, ami mérhető, kutatható, a tudomány módszertana pedig jól működik, ha más nem, az előttem lévő számítógép is igazolja.

Aztán a hit másik oldala, a személyes hit. Létezik egy csomó tudományos bizonyíték, amelyekről olvasunk ezt-azt, de igazából sohasem tapasztaljuk meg ténylegesen. Vagyis hitelt adunk a tudományos sajtónak. Nem láttuk a Plutot, de elhisszük, hogy a Neten megosztott képek valóban a New Horizons törpebolygóról készült fotói, és nem 3D hamisítványok, amelyeket akár egy olcsó számítógéppel is el lehetne készíteni. Mert hiszünk a NASA-nak. Még az égen sem látjuk a Plutot, annyira távol van. De a Pluto attól még létezik, ebben úgy általában megegyezünk.

A vallás is hitre épül. A vallásos ember számára Isten - akár létezik, akár nem - vigaszt nyújt. A FB-on áldásokat osztogatók inkább a közösség erejében hisznek, az a tudat ad nekik erőt, hogy tartozhatnak valami nagy egészhez. De keresztények voltak a remeték is, akik a világtól elzártan, Istennek szentelték életüket, ők is vallásosak voltak, csak egészen másképpen. A buddhisták meg sokszor pont fordítva: nem a hitre építenek, hanem a tapasztalásra. Egészen más filozófia. A keleti mester azt mondja: "Ne higgy, még nekem sem. Tapasztald meg."

Csak hát mi sem közvetlenül tapasztalunk az érzékeinkkel, az ebből jövő élmények mind absztrakciók. Például elgondolkodtam azon, hogy talán a denevérek nem is hallják, hanem látják az ultrahangot. Vagyis a kis agyuk a visszaverődő hangot képi formában jeleníti meg, mint a szonár. Az agyműködésüket lehet mérni, de hogy az élményvilága milyen... mivel a hang nem törik, mint a fény, valószínűleg nem színes a kép, de akkor fekete-fehér? Vagy monokróm lila? :D Igazából már a feltevés is tévút, a tapasztalás nélküli hiányos ismeretet akarva-akaratlan antropomorf elemekkel egészítem ki - egy denevérrel szemben elég nagy öngól.

Nyugaton például kevés jelentőséget tulajdonítunk az álmoknak. Elkövetsz valami disznóságot, és felébredve megnyugszol, hogy ezért nem vonnak felelősségre. De ha úgy neveltek, hogy álmaid is te vagy, lehet, hogy bűntudattal ébrednél, mert arra ébredsz rá: ilyen gazemberségre képes vagyok? Miközben az álom csak álom. Egy agyi hallucináció. De más gondolkodású emberek számára egészen mást üzen. Fel lehet tenni a kérdést: Mi a fontosabb? A jelenség maga, vagy hogy milyennek éled meg? A vallásos ember valahogy így éli meg Istent. Számára tényleg létezik. Vannak persze sokan, akik akarnak hinni, és megfelelni a közösség akaratának. Ők szeretnek beszélni, hogy Isten így, meg Isten úgy. Számukra inkább egy összetartó erő. Aki nem beszél a vallásáról, annak belső vigasz. Ő nem fogja bizonygatni, és bizonygatása közben maga is megerősíteni a hitét Istenben. Nincs rá szüksége.

Isaac Newton nem csak fizikus volt hanem alkimista is, sőt ő maga hitte, hogy a vallási tárgyú munkássága jelentősebb lesz, mint a tudományos. Az ógörög matematikusok nemkülönben hittek olyan dolgokban, amiket ma mítosznak tartanak. Egy ma élő tudós is lehet vallásos. Az fontos, hogy a szakmájában tudományosan gondolkodjon. Aztán hogy az élete többi részét hogyan éli, az az ő szíve joga.

Az időutazás lehetséges,csak sajnos egy irányba: a visszafele irány már bajosabb.

Én régen keresztény voltam, de most, hogy elolvastam a Bibliát, kicsit kiábrándultam belőle. Egy vallásnál nincs értelme bizonyítékról beszélni, mert ha lenne bizonyíték, azt tudománynak hívnák.

Én az evolúcióelméletet is bizonyos mértékig vallásnak tartom,mert oké, hogy tudományos módszereket alkalmaznak, de azért, mert találnak némi ősi élőlénymaradványt, abból szerintem nem lehet 100%-os biztonsággal megmondani azt, hogy ebből fejlődött ki az ember vagy sem.

Amit jól lehet mérni az adott vallásnál az az, hogy milyen hatással van az emberre. Például az, hogy mennyire teszi boldoggá az embert. A keresztény Istenre sokan gondolnak úgy,mint igazságos,törődő, jóságos segítőre, és ez egyfajta segítséget nyújt nekik abban, hogy bizonyos életproblémákkal megbirkózzanak. A reinkarnáció képes sok embernél megszüntetni a halálfélelmet és úgy gondolnak a halálra,mint egy izgalmas, új élet kezdetére. Ez is mennyire fantasztikus, hogy a vallások képesek bizonyítások és tudás nélkül örömet, boldogságot szolgáltatni. Csak vigyázni kell,mert ha rosszul kezeli az ember, akkor lehetnek olyan problémák, mint például a szektásodás vagy amikor állandóan a saját istenéről, vallásáról beszél az illető. Az embernek mindig felül kell vizsgálnia saját nézőpontját és változtatnia kell felfogásán, ha úgy ítéli meg, hogy amiben eddig hitt az nem fedi a valóságot. Szerintem fontos, hogy az ember nézetei összhangban legyenek a valósággal: ha pl valaki abban hisz, hogy holnap eljön a világvége és ez nem történik meg, akkor keményen bírálja meg ezt a vallást, hiszen látszólag nem segíti őt az élet, a lét mélyebb megértésében. Sajnos a vallások nem szoktak ilyen egyszerű válaszok elé állítani, sokkal árnyaltabb nézetekkel jönnek elő, pont ezért izgalmasak.

Szerintem nagyon udvariatlan és éretlen dolog közvetíteni az ember saját vallásának elemeit a másik felé, akinek vallását nem ismeri vagy tudja, hogy nem fogadná szívesen.

tudjátok folyton csak azt hallom a világi emberektől ahogyan itt is,hogy ha vallásos vagy na akkor 100% te egy bolond hülye ember vagy.

azt hiszik hogy Orvosok rendőrök stb között nincs hívő?

dehogy nem,sőt még akad a tudomány terén is aki az.

tehát lehet hogy akiket lehülyéznek azt észileg meg sem közelíti az illető.

de mindegy.

ehhez csak annyit tennék hozzá,hogy JÓ AZ ÚR BOLONDJÁNAK LENNI......

boldogok azok akiket miattam..................

Kedves kérdező kérdésedre a válaszom:

Tudom hogy Isten(Szentháromság) Létezik, Van Él, és szeret minket!

Nemcsak hiszem hanem tudom is.

Jó pár évvel ez előtt meghaltam és megtapasztaltam Isten valóságát!

Előtte is hívő voltam, de azóta máshogy, nagyon máshogy vagyok hívő.

Hát ezért...

@3: azért pont a keresztények mert mifelénk belõlük van a legtöbb, a legtöbb ateista ex-keresztény.

Amikor a hitedet megvallod, tényszerü állításokat fogalmazol meg. Ha ezek a tényszerü állítások látványosan ellentmondanak a valóságnak, akkor hülye vagy, és nem a többiek hibája, hogy ezt észreveszik. A vallás által okozott károknak könyvtárnyi irodalma van, a legfontosabb az, hogy szétválasztja az erkölcsöt és az emberi szenvedés valóságát.