Ti hisztek aban hogy mindenkinek van társa valahol, akivel MINDEN JÓ?

Én egy 28 éves lány vagyok, van egy párom 4. éve, elején persze minden jó volt vele is, már mostanra nem ugyanaz... Vagy csak nem ugyanazt várom.. Sokat gondolkodtam, tudom bennem is van hiba, de sok mindenben érzem, hogy nem segít hanem hátráltat, nem tudok igazán mellete önmagam lenne.. Oké, amit tud azért meg teszi bár néha noszogatva, Amire megkérem meg csinálja. DE! Valahogy túl nagy kérés lenne ha magától eszébe jutna, és meg venné néha a virágot?? Vagy kitakatírtana, vagy vacsit csinálna, egyáltalán az hogy lenne egy kicsit férfi?? Mert bár utálom, de igen is azt érzem hogy ő a nő a kapcsolatban, na most ha az ö tetében lehetnék, nem is bánnám, hogy agy van.. Nekem kel nőnek lennem vele/mellete, de nem tudom hogy legyek.. Tudom, ennek jönnie kéne, de nem tudok.. 4 év, és csak magam ismétlem, és már megkérdőpjeleztem azt is amiben szentül hittem edig, hogy mindenkinek van valahol egy igazi társa az életben, hát már nem vagyok benne biztos, mert hogy nem nagyon látam még olyat, hogy a sexben is meg érti egymást 2 ember, meg a magán életben is.. Nem azt mondom, hogy valami különbség ne legyen, de hogy ennyi, az már sok... Legalább annyi ellentét van bennünk, mint amennyi közös............ Hmmm. Most lehet mondani hogy keressek mást, kérdés hogy jobb lenne -e!? Senki sem tudja...Vajon törvény szerü hogy úgy éljük le az életünk hogy várunk mindíg valami jobbra????