Ez esetleg barátnő hiány? (Ha ilyen egyáltalán létezik. )

Az a helyzet,hogy most vagyok 16 éves,elsős.

Eddig csak a tanulásra koncentráltam,nyelvvizsga stb,teljesen jók voltak a jegyeim is,de mostanában leromlottak a jegyeim,teljesen elszállt a koncentrálási képességem,szinte minden eltudja vonni a figyelmemet.

Eddig nem zavart,de mostanában már rendesen irritál,hogyha mellettem körülöttem nyali-faliznak. Rendesen én érzem magam rosszul.

Amióta busszal járok egyre többet szemezek a lányokkal,mindig mondják a többiek is,hogy stíröl,és egyre többet gondolkozom rajta,hogy most már tényleg oda kéne menni és beszélni vele,pedig eddig nem is foglalkoztatott ez a téma.

Érzem,hogy rendesen szeretethiányom van,szeretni szeretnék már valakit. (Amielőtt jönnek azok a kommentek,hogy "A szüleidtől nem kapsz elég szeretetet?" azelőtt mondom,hogy de rengeteget,nem is azzal van baj,valahogy másik fajta szeretetnek érzem,vagy nem is tudom.)

De az egészben az a borzasztó,hogy tudom hogy bejövök neki,és este teljesen felspanolom magam,hogy na majd most odamegyek (nem félre érteni :D),és amire odajutok teljesen összerogyok,aztán utána persze jön az önutálat hogy én barom hogy volt a lehetőség.

Mostanában a stílusom is nagyon megváltozott,lehet ennek hatására,hogy megpróbálok egyre jobban tetszeni a lányoknak..

Nem tudom,mennyire érthetőre sikerült,ha jut még valami az eszembe erről,majd azt még leírom,vagy jobban megfogalmazom a kérdést:D