Utál a saját anyám?

Az utóbbi hónapokban úgy érzem mintha kicserélték volna az anyám. Szó szerint az életem minden apró részletében talál szálkát. Például hogy tanulhatnék jobban, miközben egy elég erős gimiben vagyok 4-es tanuló, van hogy heti 10 órám van, és örülök hogy lélegzem egy nap végén. Ezek után nincs sok kedvem eljárni helyekre, mert hullok az ágyba, valamint az osztályom nagy része iszik mint egy kocsis. Ez ilyen társaságból meg nem kérek, de szerintem ez érthető.

Beleköt abba, hogy pakoltam le a könyveket, hogy kibontottam egy második doboz csokit... azaz mindenbe, amit teszek. A fejemhez vágta, hogy nincs életem, és siralmas vagyok.

Szerintetek ez normális? Apukám azt mondja ne figyeljek rá, sajnos őt is gyakran piszkálja piti dolgokkal, de nem ilyen szinten. Legszívesebben elköltöznék innen, és vissza se jönnék.

18L