Ki a bátrabb? aki megy, vagy aki marad?

A káromkodás és kiabálás emberfüggő, nekem nem olyan a temperamentumom, hogy beleférjen, nem a párkapcsolatba, hanem alapvetően az érett, felnőtt megnyilvánulásokba. Ha konfliktus van, oldjuk meg higgadtan, kulturált kommunikációval.

A másik kérdésedre pedig nem lehet általánosan jó választ adni, mivel elég sok faktor játszik itt szerepet. Nem igazán tudom, hogy fogalmazzam meg a dolgot, de kezdjük a két véglettel. A: rögtön az első akadály, konfliktus, összerezzenés menekülési reakciót vált ki az emberből, és rögtön ki akar lépni a kapcsolatból. B: Bármi áron benne marad a kapcsolatban, tök mindegy, hogy az egész már rég halálraítélt. Remélem ezen látod, mennyire árnyalt a dolog, hiszen a két véglet között milliónyi lehetőség van, függően attól, miben kell alkalmazkodni, milyen a két fél, mi a probléma, milyen a kapcsolat alapvetően stb. Ha valaki teljesen képtelen alkalmazkodni, és meg sem próbálja, az nyilván rossz. Ahogyan az is rossz, ha azt hangoztatja, hogy ő ilyen és kész, nem lehet ezen változtatni - viszont senki sem várhatja el a másiktól, hogy gyökeresen megváltozzon. Vannak dolgok, amikben valóban nehéz vagy lehetetlen változni, és nem is feltétlenül kell. Az sem normális, ha valaki teljesen kifordítja a másikat önmagából és elvárja, hogy énidegen módon viselkedjen a párkapcsolatban, mert neki az kényelmes. Van, amikor el kell fogadni, hogy nem tudunk együtt működni, nem illünk össze, nem tudjuk elviselni a másik bizonyos dolgait.

Teljesen egyetértek az előbbi válasszal, nem kell két véglet alapján ítélni. Kérdéses az, hogy a felmerült címkékkel magadat, vagy a másik embert akarod megjelölni?

Lényegében az bátor, aki érvényesíti a valódi akaratát. Vannak, akiken érthető is ez az akarat, hogy miért maradnának benne egy kapcsolatban, vagy milyen egyértelmű okokért akarnak kilépni, miközben bíznak abban, hogy jobb is lehet. (nem bátrabb, de szerencsésebb az, aki valóban jobbat is talál).

Olyankor nem gyávázhatsz le valakit, amikor csak egyszerűen nem érted a döntését, vagy azt hiszed, hogy minden álma az volt, hogy abban a kapcsolatban lehessen.

Viszont bátorságon kívül más probléma lehet az, ha valaki nem is tudja értelmesen kifejezni az akaratait egy kapcsolaton belül, emiatt félreérthetővé is válik, hízeleg, ígérget, ami szintén nagyon zavaró. Ha nem is gyávaságból lép le, de attól még a félrevezetései elég negatívak.

Az érthető, ha valakit nem lehet megváltoztatni, de gondolom nem egyik napról a másikra alakulnak ki a kapcsolatok és álmok, és ha ő közben lelkesen elhazudja, hogy akarja a kapcsolatot minden körülményével, majd hirtelen kiderül, hogy mégsem, akkor hát nem épp a kitartásán, inkább a szavahihetőségén akadok fenn.:)