Szerintetek érdemes ezen bánkódni? (Önbizalomhiány következményei)
Régen, még 16 éves korm körül tetszettem néhány srácnak, de nem tudtam elfogadni ezt a tényt. Mert meg voltam győződve arról, hogy nem tetszhetek senkinek (az akkoriban általam legfontosabbnak tartott emberek, akik körülvettek elhitették velem ezt). Tény: nem voltam "tökéletes", senki sem az... viszont gyűlöltem magam. Később jöttem rá, hogy emiatt minden felém közelítő srácot elutasítottam élből. Faterom is szabotált azért pár udvarlási kísérletet... és most nagyon bánom. Miért nem lehettem normális?
És most ez miért zavar ennyire? Nem valószínű, hogy ha felkeresném bármelyiküket most, annak volna bármi értelme. Valószínűleg sokan már családosak, vagy házasok... Felejtsem el ezt? Fogadjam el, hogy ez már elmúlt? Egy részem még azt mondja: "találkozni fogsz még talán valamelyikükkel, és minden úgy lesz, ahogy régen lehetett volna". Mit csináljak szerintetek?
29/N
válasza:Első körben pszichógus, mert nem kicsit hülyeségen töröd magam.
Aztán ismerkedj. Bárhol, bárkivel aki megtetszik. A múltat meg engedd el.
válasza:Második: nem arról van szó, hogy "nem kellettek". Nagyon is kellettek volna... rendben, ők elutasításként élték meg, emiatt bánt is a bűntudat.
Csak bennem van az, hogy "mennyire jó lehetett volna", de lehet, hogy ezt már túlidealizálom, és kihoztam belőle valami tündérmesét. Hibáztam... és nem "saját hibámból". Talán a tanulság/tapasztalat az, amit ebből nyertem, és ami vot: elmúlt.
Azért nem rágom magam ezen tizenéve, de most jöttem rá arra, hogy apám rendszeresen elvágta a szálakat. Ezt fel kell dolgozzam.
válasza:Bánkódni lehet, de enm érdemes.
Ami volt, elmúlt.
Nekem is vannak olyan dolgaim, amit másképp csinálnék, ha visszamehetnék az időben és nagyon rossz érzés, h nem úgy döntöttem, ahogy kellett volna. De már mindegy.
Megkeresni őket h-lyeség.
Fogadd el, h elmúlt ez az egész.
Járj nyitott szemmel és most már ne szalaszd el...
34 N
válasza:Álomvilág...
tehát mint elmondták már:Előre nézni és ismerkedni.
Azt pedig ki tudja kell e szakemberi segítség a kattogásodra vagy elég pár barát kibeszélni... Majd rájössz.
Attól, hogy szerintetek hülyseségen rágom magam, még nem leszek "kattant". A csalásom nem olyan, hogy meg lehetne velük ilyesmit beszélni: és itt ki tudtam írni névtelenül és őszintén.
Köszönöm a válaszokat a két embernek, aki nem utalt arra, hogy nem vagyok normális.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!