Lehetséges, hogy a magyar emberek azért vannak híján a racionális gondolkodásnak mert pletykalapok olvasásával (pl. Bors magazin) és szennyműsorokat nézésével (pl. Mónika show) szocializálódtak?

11: Belső tulajdonságokra gondoltam, példának is azokat írtam.

A skandinávok szőkéken nem lehet vitatkozni, és nem lehet vele machinálni, meg uszítani, mert az egyértelmű és statisztikákban is utána lehet nézni.

Olyanokra gondoltam, hogy nyugaton mindig mosolyognak. Itthon meg nem.

Hát nyugaton sem mosolyognak mindig.

Sőt, tavaly Kubában jártam, amiről ugye az a legenda, hogy mindenki milyen boldog a szegénység ellenére. Hát rohadtul nem boldogok és nem is vigyorogva mászkálnak az utcán. Kedvesek, barátságosak. De velem itthon is kedvesek az emberek.

Minden általánosítás csal illetve ugyanannyira szubjektív, mint az a hozzáállás, amit panaszolsz.

Sajnos azzal egyet kell értenem, hogy a leírásod nagyon sok emberre igaz. Hogy ezt többségnek lehet-e nevezni, azt nem tudom, de tény, hogy rengeteg példát látok rá én is.

De magának a kérdésnek a tartalma szerintem így, ebben a formában nem igaz.

Nem hiszem, hogy amit írtál, az az ok. Az, hogy ezek a médiák közkedveltek, az már a következmény.

Arra ijesztően sok példa van, hogy például a "valóság-show" sok-sok változata (az idézőjel nem véletlen, az értelmesebb emberek felfogják, mennyire nem valóság, amit látnak) sajnos sok fiatalnak példaképet jelent, ahelyett, hogy éppen elrettentő példa lenne. Úton-útfélen látni példákat arra, hogy az ilyen műsorok suttyó (vagy eljátszott szerepe szerint suttyó) szereplőinek beszédstílusa, viselkedése átkerül a hétköznapi életbe.

Részben igazad lehet, mert ez egy öngerjesztő folyamat része.

Az, hogy ez a "népbutítás" szándékos, irányzott média-propaganda lenne, az már nekem konteó-szagú, de erre nem vennék mérget, hiszen mind tudjuk, hogy az agyatlan csürheként médiával irányítható polgár minden uralom álma.

A mai helyzet a nevelés és oktatás generációról generációra erősödő kudarca. Ez nem a magyar oktatás kritikája, a tendencia világszintű.

Azt nem hiszem, hogy az emberiség mérhetően butulna, de ez az IQ-ra vonatkozik, nem arra, hogy mennyire használják az agyukat, vagy nem.

Véleményem szerint a tárgyilagos, objektív vita képességéhez egy átlagos értelmi képesség kevés, de még ha a logikai képesség meg is van, a túlzott egó, a rossz beidegződések, megszokások még értelmes emberek reakcióit is torzíthatják.

Szerintem nem butább a mai ember, mint volt mondjuk 50, 100 vagy 500 évvel ezelőtt. A nagy görög filozófusokról megmaradt történelem nem jelenti azt, hogy akkoriban mindenki ilyen objektív és művelt gondolkodó volt, sőt, a műveltség a gazdag kisebbség privilégiuma volt.

Ma már nem az. Csak a tömegek megélhetése nem igényli, pedig a lehetőségük most adott.

Gazdaságilag nem érdeke az államnak, hogy átlagpolgára tömegesen magasan értelmes legyen. A lehetőségét nem veszi el, de nem fog energiát fektetni ebbe a célba.

Oktatás minőségétől függetlenül, itt nagy felelősség van a szülőkön. Ők sokkal jobban tudják motiválni, támogatni gyermeküket abban, hogy ne maradjon tudatlan, ehhez az iskola kevés.

De ha a szülőnek nincs ilyen igénye, akkor veszett fejsze nyele az egész, az iskola meggebedhet, lehet akármilyen jó, a gyerekről le fog peregni minden.

Amikor én voltam általános iskolás alsós, anyám felháborodott azon, hogy akkoriban az általános iskolai tanítóktól nem volt követelmény a szorzótábla megtanítása. Nem is hagyta ennyiben, heteken át tanította, gyakoroltatta velem, mert azt mondta, ezt kutya kötelessége tudni mindenkinek.

Úgy mentem általános elsőbe, hogy olvasni már tudtam. Nem erőltették a szüleim, de mivel engem érdekelt, segítettek benne, anyám az olvasást-írást gyakorolta velem, játékosan, szórakoztatóan. A tanítókról csak annyit, hogy az elsős tanítótól kaptam egy osztályfőnöki intőt, mert az írás-olvasás órán, amikor a többieknek a betűket tanította, én a pad alatt sci-fit olvastam.

Nem én vagyok extra okos, biztos, hogy sok osztálytársam sokkal jobb képességekkel indult, de ők otthon nem kapták meg azt a hátteret, ami segített valami többhöz.

Az én szüleim nem várták azt, hogy majd az iskola helyettük embert farag belőlem, úgy érezték ,ez első körben az ő felelősségük és dolguk.

Nem tudom, de gondolom, hogy ez azért nem jellemző a családok tömegeire, pedig kellene.

Szóval lehet szidni a "buta tömegeket", az oktatást, de ebben nem az oktatás a fő hunyó, nem a kormány, hanem mi magunk, akiben nincs meg az akarás a többre.

13: Európa szinte minden országában jártam már.

Nyugaton sem mosolyognak feltétlenül, még a boltban sem. Sőt én azt vettem észre, hogy eleve oda se mennek a vevőkhöz.

Amerikában is jártam. Ott igen, kötelező jelleggel. Mint nálunk a Mekiben. Ki van adva, hogy mit csinálj, hogy csinálj, mit kérdezz, mit mondj, mosolyogj. És jönnek a teszt vásárlók és pontoznak. Pl. levonás jár azért, ha nem mosolyogsz :)

Nem azért kérdezik meg, hogy hogy van, mert kedvesek és érdekli őket. Náluk ez a köszönés része.

Ez egy réteg, amelyről írsz, minden országban jelen vannak kisebb-nagyobb arányban. Nem általánosítanék, nyilván sokan vannak, de nem elegen ahhoz, hogy lefedjenek egy egész társadalmat.

Néha megdöbbenek azon, milyen egyszerű marketing eszközökkel operálnak (USA-ból jön a legtöbb, és azok még egyszerűbbnek tűnnek, mint amelyek Magyarországon működőképesek pl.), ezek többnyire általánosak kisebb-nagyobb változtatásokkal - tehát ilyen réteg minden társadalomban elég nagy arányban jelen lehet.

(Továbbá a talkshaw- és bigbrother-műfaj is szinte valamennyi országban megtalálható, már ahol ehhez infrastruktúra is van.)

Nem elég, hogy általánosít a kérdező, de képtelen mások véleményét elfogadni.

Nem is értem miért írta ki ezt a kérdést, egyértelmű, hogy neki a publikálás való.

Tény, hogy nekem is van olyan napom, hogy csak a kérdező által panaszolt emberfajta példányaival futok össze. Ilyenkor én is tudok pesszimista lenni, ilyen "hová tart ez a világ?" gondolatokkal.

De szerencsére azért ismerek sok ellenpéldát, saját környezetemben és itt az oldalon is. Igyekszem csak ezekkel az értékes emberekkel folytatni szórakoztató beszélgetést vagy vitát, annak mindig hasznos eredménye van.

Aki meg nem ilyen, azzal a saját szintjén kommunikálok, a lehető legkevesebbet. :)

A kérdezőnek is ezt ajánlom, akkor máris pozitívabb lesz a világképe.