Miért ilyen igazságtalan a (HH-s) egyetemi diákok helyzete, vagy te másképp látod?

A szülők alapozták meg mindkét sorsot, így nem gondolom, hogy a diákok helyzete lenne igazságtalan. Mindenki azt kapja, amit érdemel, ezt tartja a mondás, de talán itt az lenne az igazi, hogy minden szülő azt kapja, amit érdemel, csak éppen ez a gyerekén csapódik le.

Az én szüleim tanult, diplomás emberek, akik rohadt keményen és józanul megdolgoztak mindenért, amijük van. Mindent megkaptam a normalitás határain belül, amire csak szükségem volt. Tanulhattam anélkül, hogy a megélhetésen kellett volna aggódnom és bizony ez egy ördögi kör, mert azzal, hogy jól tanultam, bezsebeltem egy csomó ösztöndíjat. Voltak olyan félévek, hogy csak ebből 65 ezer forintot kaptam, innentől kezdve a saját dolgaimat képes voltam állni és még inkább nem volt gondom a megélhetéssel.

Volt olyan évfolyamtársam, akinek vasárnap este odaadtam az otthonról hozott főtt kajámat, hogy egyen végre egy jót, vagy akinek úgy dobtunk össze némi heti koszt pénzt, hogy kihúzza a diákmelós fizetéséig. Ennek ellenére a lehető legnagyobb tiszteletem az övé, hogy így is képes volt végigcsinálni és lediplomázott. Én úgy gondolom minden csak hozzáállás kérdése. Lehet, hogy hatalmasat küzdött, sokkal nagyobbat azért a diplomáért, mint pl. én, de úgyérzem, aki normálisan áll a dolgokhoz, illetve hozzám (és ez az alak ilyen volt), az 100%-ban számíthat a támogatásra. Mi pl. nagyon jó barátnők lettünk, csomó háziját én csináltam meg, jegyzeteket toltam elé, hogy csak tanulnia kelljen és sokszor ha főztem, akkor rá is gondoltam... Cserébe a rengeteg küzdelme mellett mindig jutott arra ideje, hogy egy-két jó szót szóljon hozzám, igazán jó barátnőm legyen és ez nekem mindennél többet jelentett!

Mára már mindketten hasonló anyagi körülményekkel rendelkező, fiatal, saját lábon álló felnőttek vagyunk, akik már a saját életükért felelősek. Abszolút semmi különbség nincs közöttünk a "hátrahagyott" család hozzáállását, életvitelét leszámítva.

Nem, kérdező, nem gondolom, hogy jobb, ha visszasüllyed a srác a szülei szintjére. De változik valami attól, hogy én mit gondolok? Nem. Az élet kegyetlen és igazságtalan, de hogy siránkozunk, attól nem lesz jobb semmi. Ebbe nem szabad belesüllyedni.

Ha a srác tanul, akkor nem teszik át fizetősre, nem az ő hibájából, de sajnos keményen tennie kell azért, ami másnak természetes. Ez már csak így van.

Nem ő az egyetlen, aki sz*r körülmények között nőtt fel, mindenkinek megvan a harca. Most hogy kielemezzük az egyetemi oktatás útvesztőit, azzal nem oldunk meg semmit. A probléma, amit felvázoltál, nem az egyetemi oktatásban van, hanem némi önsajnálatból ered. Ami természetes, de ha belesüppedünk, ott is maradunk.

Ha elfogadod a tanácsomat:

- Ne süllyedj el az önsajnálatban!

Az én első barátom is HH-s volt, ha már így fogalmaztál. Hasonló körülmények. Baromi nagy tartás volt benne. Nem panaszkodott, hanem a jövőre koncentrált - és rettenetesen szeretettem ezt benne.

Sokat dolgozott, jól tanult, és keveset voltunk ugyan együtt, de érthető volt, mert tudtam, hogy azért hajt, hogy ki legyen fizetve a tandíja/legyen állása, stb.

Szóval, húzd ki a gerincedet, legyél büszke arra, amit elértél. :) És nyomd keményen.

Én sokkal jobb tanuló, jobb ember, jobb szakember lettem a srác által - cserébe sosem éreztem tehernek, hogy ha kell beszállok a tandíjba, vagy én fizetem a sört, ha együtt iszunk.

De ha most beégeted magadnak az "én vagyok a kis szerencsétlen" imidzset, tényleg nehéz lesz.

Kedves kérdező, én elég módos családba születtem, de még én sem engedhettem meg magamnak, hogy azt vegyek, amit akarok. Éttermekben egyetem alatt pedig csak menza jellegűekben kajáltam, talán egyszer volt, hogy egy sikeres és nehéz vizsga után haverokkal beültünk valami jobb helyre. Nőm egyetem alatt nekem sem volt, mert nem tartoztam a melldöngető gorillák táborába, amire a tipikus egyetemista csaj nedvesedik.

Az, hogy hogyan megy a tanulás nem a pénzedtől függ, továbbá a baráti társaságnak sincsen sok köze a pénzhez.

Ami meg a munkát illeti. A Diákhitel nem véletlenül van kitalálva. Havi 50000 forintból kollégistaként lazán meg lehet élni, nyilván nem jó hitellel kezdeni az életet, de egyetemen olyat érdemes tanulni, amit ha elvégzel, ezt az összeget röhögve visszafizeted.

A #3-as válasz megható, ilyenkor tér vissza az emberekbe vetett hitem! :)

Amúgy az egyetem (legalábbis a BA/BSc), jobb esetben 3 év. Ha elvégezted, több pénzért fogsz dolgozni, és az addig tanulással töltött időt fordíthatod ismerkedésre, bulizásra, gyakrabban engedhetsz meg magadnak egy-egy éttermet. Én is magamat tartom fent, nekem is rengeteget kell dolgoznom, de tudom, hogy ha végzek, minden más lesz :) Tartsa ez benned is a lelket, elvégre a 20-as éveink nagy része még bőven hátralesz úgy, hogy már nem kell tanulnunk. Én szurkolok!

21/F

én valahogy ki nem állhatom az onsajnaltatast és a mások helyzetére való irigykedest.

nyilván nem mindenkinek azonosak a körülményei, de pl kétlem, hogy ezen múlik, hogy nincs barátnőd.

én a helyedben hétvégén dolgoznék (heti 8nap,ebből 4 emelt bérrel a vasárnap miatt). ez gyárban reàlis, ott mindig van munka, és nem szoktak problémázni ha valaki 2 napot megy a hétben. legalábbis én több gyárban is voltam már, ott nem volt elvàrt òraszàm, örültek ha ment valaki.

és megpàlyàznék megpàlyàznék minden ösztöndíjat. ha ezenfelül is kéne pénz, akkor diakhitel 2-ből fedezném.

de hétköznapokon szerintem ne dolgozz, fontosabb az óra látogatás és a tanulás. ha már attól félsz, hogy átraknak fizetésre, akkor gondolom nem megy olyan fényesen. próbálj koncentrálni a sulira is, hogy időben elvegezd, esetleg 1-2 tárgy maradjon utolsó félévre, ha csúsznal.

bulik közül meg vannak ingyenesek egyetemi diakigazolvannyal. na meg semmibe nem kerül beulni valahova a haverokkal.. na jó veszel 300ért egy sört és kész. de nem kéne mindent a szegénységre fogni. a barátnő kérdést se.

Kérdező, szerintem eléggé végletekben gondolkozol. Nem ilyen fekete-fehér a helyzet. Mi pl. mindig szegények voltunk, az egyik szülőm nem is él már régóta, szóval otthonról semmit nem kaptam, teljesen önerőből végeztem el az egyetemet. Ezzel szemben elég jól éltem viszonylag, mert jól tanultam, sok tanulmányi ösztöndíjat kaptam, emellett szociális ösztöndíjat is, és a szülővárosomtól pedig Bursa Hungaricát. Szóval élni kell a lehetőségekkel, körül kell nézni ösztöndíj ügyben, és máris sokkal jobb lesz a helyzet. Emellett a halott szülő után árvaellátást is kaptam, szóval annyi pénzem volt, hogy még haza is adtam belőle.

Soha nem rettegtem attól, hogy átkerülök költségesre, mert tényleg jól tanultam. Igazából egy gazdag gyerek is átkerülhet, szóval nem értem, hogy szerinted miért csak a szegény hallgatót fenyegeti ez a veszély :D

Szóval egyáltalán nem éltem rettegésben, a szüleim se voltak alkoholisták, és képzeld, még barátnőm is volt, körül voltam véve barátokkal is, és hetente legalább egyszer elmentünk jól érezni magunkat.

Egyébként én inkább azt látom, hogy a gazdag gyerekek hülyülik el jobban az egyetemet, akik csak buliznak és kész, mert nincs felelősségtudatuk, hiszen mögöttük van a gazdag apuci. Ezzel szemben a szegényebb az jobban tanul, mert neki ez a felemelkedés. Persze ez is csak általánosítás, ez sem igaz mindenkire egyáltalán.