Félek a harmadik világháborútól és a haláltol is, mit tegyek?

Én is félek, pedig 40 felett vagyok.

Az viszont igaz, 1945 óta most vagyunk a legtávolabb tőle.

Ebből nagyon max csak egy polgárháború lehet, az sem fegyveres formában.

Ne aggódj, hosszú, boldog évek várnak még rád.

Azt meg szard le hogy ÁLLÍTÓLAG mit üzent az isis, mert valószínűleg csak félelemkeltésre szolgáló kamuhír. De ha mondják is hagy mondják, ki nem szarja le, nem csak rajtuk múlik.

Én mindig azzal nyugtatom meg magam, ha ilyen gondolatok kavarognának a fejemben, hogy előbb lennék egy robbantás, vagy lövöldözés áldozata, amibe azonnal belehalok, minthogy hosszú évekig szenvedjek pl. egy súlyos betegség miatt, aminek ugyanez a vége.

Ezt a családommal is közöltem, akármennyire sem tetszett nekik, tudattam velük, hogyha így halok meg, akkor ne szomorkodjanak, mert tudják, hogy boldogan halok meg. Ennél gyorsabb és hálásabb formát erre el sem tudnék képzelni. Ha egyszer a sorsom azt akarja, hogy így legyen és rosszkor leszek rossz helyen, akkor legyen így.

Összességében én azt gondolom sokkal borzalmasabb egy ilyen eseményt túlélőként megélni, amikor emberek esnek holtan össze melletted. Vagy életed végéig pszichiátriai kezelésre fogsz szorulni, vagy erőt tudsz meríteni belőle és nagyon hálás leszel a sorsnak, hogy annak ellenére, amit te ott láttál, még élsz. Engem sokáig gyötörnének rémálmok, az biztos.

A nagymamám sokat mesélt a háborúról. 86 évesen sem tudja feldolgozni, hogy a nővérét mellette lőtték szíven. Egy ártatlan, fiatal nőt, akinek annyi volt a hibája, hogy rosszkor állt rossz helyen és egyszerűbb volt lelőni, mint azt mondani neki, hogy menjen arrébb. Kegyetlen dolgok ezek, de a félelem nem fogja megoldani.

Ha egyszer jönni fog, szembe kell nézni vele, addig meg kár olyanon emészteni magad, ami nincs.