Ti nem szoktátok magatokat sz*rul érezni, a nálatok sokkal tehetségesebb, ügyesebb emberek miatt (például egy tehetségkutató műsorban)?
Ha például néztek valamilyen tehetségkutató műsort, amiben nagyon jó hangú énekesek vagy mondjuk akrobaták, táncosok szerepelnek vagy esetleg az olimpia idején, nem érzitek magatokat rosszul? Én mindig olyan bénának, egy senkinek érzem magam mert ilyenkor rádöbbenek, hogy tulajdonképpen nem értek semmihez. Nincsen jó hangom, hallásom, ritmusérzékem, kétballábas vagyok és tényleg nincsen semmilyen terület, amiben legalább egy picit jobb lennék mint az átlag, sőt, a legtöbb dologban mondhatni átlagon aluli vagyok. Én nem is arra gondolok, hogy valamiben kitűnő szeretnék lenni (mondjuk versenyszerűen űzni valamilyen tevékenységet és elismertnek lenni az adott területen belül) csak szimplán valamiben jól teljesíteni. Tudom, hogy ez nem egy szemvillanás alatt történik meg és ők sem úgy születtek, hogy már rögtön tudtak mindent, hanem komoly erőfeszítések, gyakorlás áll a hátterében. Nekem viszont még csak minimális érzékem sincsen semmihez. Akár járhatnék én táncórákra vagy sportegyesületekbe is, hogy megtanuljak táncolni vagy mondjuk kosarazni, de ennek elég kicsi a valószínűsége tekintve, hogy konkrétan a saját lábamba is képes vagyok megbotlani és ez még különösebb akadály pl. lépcső vagy egy gödör nélkül is gond nélkül sikerül egy teljesen sima, egyenletes terepen...Mondhatnám példának akár a zenét is mert sok lehetőség rejlik benne, de nem számomra mert még az általános iskolás ének órák is komoly gondot jelentettek számomra...
Van még ezzel hasonlóan más is? Ti hogyan kezelitek az ilyen helyzeteket?
Az evidens, hogy önként ne hozzam magam ilyen helyzetekbe, de ez elkerülhetetlen, hogy a mindennapok során ne találkozzak össze ilyen emberekkel. Rengeteg ismerősöm van, akik valamilyen területen jeleskednek, nem tudom milyen díjakat kapnak meg ifjúsági olimpián vesznek részt és tudom, hogy csúnya dolog mert megérdemlik, megdolgoztak érte és nem is tőlük sajnálom, de valamiért mégis irigy vagyok rájuk valamilyen szinten.
Egyáltalán nem.
Énekelni nem szeretek, nem is érdekel, ugyanígy vagyok a hangszerekkel és a tánccal.
Viszont a sportot nagyon szeretem.
Nem hiszem, hogy bármelyikben is béna lennék, eddig amiket kipróbáltam akármilyen szinten, tök jól ment.
Akik tök profik, azok kis gyerek koruk óta ezt csinálják (nem maguktól akarták, nem ők maguk keresték meg az edzőre a pénzt), ha én is, Te is, vagy bárki másnak megadatna, vagy megadatott volna, hogy annyi lehetőséged legyen, mint akikről beszélsz, akkor nem gondolnál ilyeneket.
Miket próbáltál eddig ki, amikben kudarcot vallottál? Milyen hamar adtad fel?
Engem ez csak arra ösztönöz, hogy egy kis táncolásnál vagy éneklésnél többre vigyem, ezek az emberek mind elvesznek majd a süllyesztőben.
Mindenki arra büszke amire tud. Persze a nagy sztárok élete vonzó, de ezekből sosem lesz az.
Ismerős a dolog, hidd el :)
Ha manapság ilyet látok akkor az jut eszembe hogy milyen elképesztőek ezek az emberek! Elképesztőek mert bemutatják hogy az emberek milyen elképesztőek. Megmutatják hogy az emberiség milyen jó irányba fejlődik. Motivációt adhatnak másoknak hogy mindenki elérhesse a céljait. Ilyenkor mindig az ugrik be hogy ezek az elképesztő emberek bátrak voltak és mindig kitartottak. Olyan szeretnék lenni mint ők, hogy ha valamit szeretnék nem adom fel. Kicsit úgy érzem mikor valamikor megtorpanok hogy nem vagyok egyedül. Mert lehet hogy nem vagyunk egy helyen és időben, sőt még egymást se ismerjük, sokszor egy nyelvet se beszélünk, DE mind ugyanazért küzdünk! Az álmainkat akarjuk elérni, és jobbak lenni miközben élvezzük az odavezető utat. Ugyanazokba az akadályokba ütközünk, és mindenki ugyanúgy mondja magában hogy "Csak még egy kicsit! Akármennyire is fáj vagy unalmas vagy úgy érzem hogy nem megy... Még tovább!" És mikor így vagyok akkor úgy érzem hogy ők is megcsinálták akkor jogosan várhatják el tőlem hogy én is feszülésig mindent beleadjak, és ha így teszek akkor én is jogosan elvárhatom ezt azoktól akik bármiben nagyon elszeretnének érni valamit. Bátorítva érzem magam míg én is bátorítani szeretnék másokat hogy mindenki jobb legyen abba az irányban amiben szeretne, kortól hovatartozástól, nemtől bőrszíntől, vallástól és bármi ilyen hülyeségtől függetlenül. Ezért vagyunk emberek, és ezért elképesztőek az emberek! Ha valaki azt mondja hogy felesleges küzdened vagy bármit megpróbálnod hazudik.
Régen teljesen önbizalom hiányos voltam. Nagyon zavart többek között az amiket te is írtál. Még jobban rátett hogy kiskorom óta a mai napig itthonról mindenre azt kapom hogy hagyjam a fenébe mert úgyse sikerülhet. Órákig tudják mondani a megkeseredett szövegüket az emberek hogy NEKED miért nem fog sikerülni semmi. És tapasztalatból mondom hogy nem tudsz nekik bizonyítani. Mikor középiskola elején nagy nehezen erőt vettem magamon (lehet nehéz elképzelni, de az akkori lelki állapotomban és a majdnem 0 önbizalmammal nagyon nehéz volt). Elhatároztam hogy bebizonyítom hogy amit itthon nekem lehetetlennek mondtak. Megtanultam és bebizonyítottam hogy nem az. Akkor miután a saját szemükkel látták, de kicsit se változtattak a nézőpontjukon. Utána sokszor újrapróbáltam más dolgokkal. De a negatív embereket nehezen lehet meggyőzni, és ez az egy nekem még nem sikerült. Aztán jöttem rá egy kicsit tragikus esemény következtében hogy a dolgokkal amiket csináltam az volt a baj hogy bár élveztem őket a fő motiváció mégis csak a bizonyítás volt. Ott volt bennem a "na majd meglátjátok, én megmutatom" és ez szerintem nem jó. Az ember nem azért él hogy másoknak bizonyítson. Ha csinálsz valamit azt csináld azért mert te szeretnéd, és ne törődj mások véleményével. Ha sportolni szeretnél nem késő elkezdeni! Ha énekelni szeretnél nem késő elkezdeni! Akármit szeretnél nem késő elkezdeni! Csak ne azért csináld hogy majd megmutasd a világnak hogy milyen elképesztő vagy. Azért csináld mert szeretnéd! Miért? Azért mert ha ilyenről van szó akkor TE fontosabb vagy mint az egész világ! ÉS emlékezz hogy nem csak a cél a lényeg hanem az oda vezető út is :)
Ha motiváció kell gondolj arra hogy mennyien szenvednek ugyanazzal mint te! De nem adjuk fel! Te se add fel, mert hiszünk egymásban és magunkban. Ezért vagyunk emberek :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!