Miért olyan megbocsáthatatlan dolog az, ha valakivel régebben türelmetlen, beszólogatós voltam?

Attól függ, hogy miért kellene megbocsájtaniuk? Gondolom ha olyan helyzetről van szó, hogy csak néha szólogattál be nekik, esetleg indokokkal, akkor azt természetesen megkéne bocsájtaniuk, vagy nem kéne rontson az ember szimpátiáján, de aki puszta rosszindulatból bántott meg régebben embereket, ok nélkül, az alapból nem lehet egy jó érzésű ember, és miért lenne szükségem rá?

Lehet, hogy van aki úgy látja ezt, hogy azért távolodnak, mert rosszat látnak bennük, pedig csak már nem érzik jól magukat vele, olyan mintha azt kérdeznéd, hogy van joguk megválasztani a barátaikat, akikkel jól érzik magukat:)? ..kicsit ez is a türelmetlen hozzáálláshoz tartozik.

kérdéses ilyenkor, hogy mivel éreztetted, hogy megváltoztál?(bocsánatkérés?) vagy pusztán azért mert manapság nem szólogatsz be nekik, mert rájöttél, hogy egyáltalán nincs szükségük erre?

ha valakit megutáltam és nem békülök ki vele, annak az oka talán elsősorban az, hogy nem tűnik úgy, hogy annyira megváltozott volna, és simán érződik rajta a bunkóság, attól, hogy nem szólogat be közvetlenül, mégha nem is veszi észre.

olyankor nem lehet változásról beszélni, ha valaki azért kedves, mert lecsillapodott, de ha újra összeállnátok, egy időután fokozatosan előjön belőle ugyanaz a türelmetlenség valamilyen mértékben, én így tapasztalom.

Attól még érződik rajtuk némi bunkóság, mégha nem is veszik észre. Általában lehet tapasztalni sok helyen, hogy ez olyan változás(vagy lecsillapodás) hogy utána megint csak eljuttok a türelmetlenségig, és ezt nem lehet változásnak nevezni.:)