Ez a padló?

Amikor elestem lakásban.

Viccet félretéve... A szüleim válása után, de még annál is lejjebb kerültem, amikor rájöttem, hogy a szerelmem csak kihasznált. Azóta rengeteg év telt, és rájöttem, hogy a szomorúság hülyeség, és soha többé, még a kegtragikusabb dolgok se tudták megtörni a boldogságomat, és nem is hagyom. Elvégre minden csak hozzáállás kérdése.

Aki még nem volt "padlón", az nem is élt még igazán.

Egyébként a "padlón" az a jó, hogy onnan már csak felfele van.

Nincs olyan hogy padló, igazából midnig lehet az aktuálisnál rosszabb. Szóval szép lenne, de sajnos nem igaz hogy "onnan már csak felfele" van. Az életet nem lehet szintekre behatárolni, mindig lehet rosszabb, de egyben lehet jó is. Nincs olyan hogy "ennél nem lehetek boldogabb", mert lehetsz, de az sem létezik hogy "ennél aljább nincs".

Ha zuhansz, soha nem érsz földre, csak zuhansz. Ha a zuhanásod véget ér és jobbra fordulnak a dolgok, akkor padlót fogsz, de onnan bármikor tudsz tovább zuhanni.