Mit csináljak, ha az édesapám lassan az idegösszeomlás szélére juttat?

Édesapámmal élek lassan több, mint 7 éve. Alapvetően van egy kiállhatatlan természete, szinte minden tulajdonságában, minden mondandójában, minden megszólalásában telis-tele van belső ellentmondásokkal. Sokszor egyik szavával cáfolja a másikat. Akármit is csinálok, az neki nem jó, az "csak olyan", az semmit sem ér, de amit ő csinál, az szent, az tökéletes. Nem ért semmihez se az életben, de azért megpróbál mindenhez hozzányúlni, mindenbe beleszólni (belepofázni) alapvető tények ismerete nélkül. Akárhogy is szólok hozzá, egyszerűen azzal reagálja le, hogy nem érdekli, ne is beszéljek róla, ne is foglalkozzak ilyen témával, hagyjam őt (ilyennel) békén. Akármit mondok neki, akármiről beszélek neki, egyszerűen nem képes engem komolyan venni. Ha kérek tőle valamit, akkor azt kiabálja, hogy "neked minden azonnal kéne", "neked már semmi se jó", de ha ő kér valamit, akkor már azonnal abban a pillanatban kész kell legyen. Mindenért pattog, nem gondolja át, amit mondani akar, csak azonnal cselekszik, azonnal ordibál mindenért. Szinte látom rajta, hogy ez kifejezetten egy türhő, bunkó, kulturálatlan neveletlenség, de annak is talán a legmagasabb foka. Korábban édesanyám se bírta elviselni a természetét és amióta csak édesapám van, én sem tudom, hogy meddig bírom. Az utóbbi pár évben szemmel láthatóan egyre többet iszik. 2-3 éve szinte egyedül én fizetem a villanyt, vizet, netet, stb-t, plusz én tartom rendben a házat. Tavaly odáig fajult a dolog, hogy mikor hazajöttem a suliból korábban, úgy tett nekem, hogy "mit keresel itthon?", meg "miért nem takarodsz vissza az iskolába este 5-ig, 6-ig, 7-ig?". Ezen úgy felhúztam magam, hogy behúztam neki vagy kétszer jó nagyot. Erre ő kihívta a rendőröket, bevittek engem 12 órára, meg utána közvetítői beszélgetések voltak. Amikor aznap kint voltak a rendőrök, akkor is alig állt a lábán, és a rendőrök előtt úgy tett, hogy "Biztos úr, távolítsák el ezt az elcseszett kölyköt az életemből!". Azóta levizsgáztam, jelenleg álláskereső vagyok. Azóta egyébként tovább folytatódott ez az elviselhetetlen összeférhetetlensége, máskor is elvitetett a rendőrökkel, de akkor már ilyen 24 meg 72 órás fogvatartásaim voltak. Úgy tettek nekem a rendőrségen, hogy még egyetlen húzásom van, és ezekért minimum 5 évet kaphatok és a börtön után mehetek az utcára. Próbáltam az utóbbi néhány hónapban elbeszélgetni az apámmal normálisan, logikusan megbeszélni a dolgokat, de azt sem vette komolyan. Egyszerűen velem szemben képtelen komoly, következetes hozzáállást tanusítani. Egyébként meg a gyerekkoromra visszagondolva azt érzem, hogy nem azért dolgozott rám, hogy "majd büszke legyen a fiára", hanem inkább amolyan muszájból, "hogy ezt dobta az élet, csak kibírja valahogy b*ssz* az isten meg". Ez utóbbinak többször is hangot adott, amikor olyasmikről beszélt, hogy engem nem is tervezett, csak váratlanul megszülettem "ez a kölyök csak úgy lett", illetve ehhez hasonló megszólalásai voltak. Amikor jöttek hozzá munkatársai, haverjai és megkérdezték, hogy hogy van meg mi újság van, akkor szinte minden beszélgetésében elhangzott, hogy "ha a fiú nem lenne, nem kéne ennyit fűteni", vagy "ha nem lenne a nyakamon ez a haszontalan kölyök, kevesebbe kerülne a kaja, de hát ezt b a sz t a a k u r v a élet", vagy "hát ez a gyerek nem élné fel ezt a kis fizetésemet, akkor jobb lenne az élet ebben a házban", illetve "gondolkodtam már azon, ha nem lenne ez a félresikerült kölyköm, jobban élnék a pénzemből".

Nagyjából másfél hete tompa fájdalmat éreztem a szívemben, meg zsibbadtak a karjaim meg kishíján elájultam és rendkívül rosszul alszok azóta is. Ezzel a problémával orvoshoz mentem, csinált EKG-t, meg beutalt vérvételre, de nem találtak semmit, az orvos végül valamilyen magnéziumpótlót meg a szívemre valamilyen más gyógyszert írt fel és azzal zárta, hogy biztos idegi kimerültség, vagy stressz lehet a háttérben. (Amit a fentiekből következően egyébként jól látott az orvos.) Senki ne merje azt írni, hogy "költözz el", meg hasonló hozzászólások, mert egyébként már én is gondoltam erre, csak jelenleg ilyen élet mellett nem engedhetem meg magamnak a költözést. Napjainkban is álláskereső vagyok, de emellett kisebb munkákat vállalok, de az a pénz ami ezekből bejön, elmegy a számlákra meg kajára.

Hogy csináljam, hogy jobb legyen? Lassan tényleg ki fogok készülni idegileg!!