Hogyan alakult az életed? Elégedett vagy vele?

Szia!Nekem nem igazán alakult úgy, ahogy 20 évesen terveztem. Az akkori párkapcsolatom 2 évre rá tönkre ment. Bár az egyetemen azt tanultam, amit szerettem volna, s sikeresen le is diplomáztam, elhelyezkedni nagyon nehezen sikerült, így másoddiplomáztam olyan szakon, amit akkor el sem tudtam volna képzelni. Korán szerettem volna férjhez menni és gyereket szülni, majd 25 éves koromra hallani sem akartam egyikről sem.Végül 29 voltam, mikor férjhez mentem, 31 amikor a fiam született.Ja, és 2 gyereket szerettem volna anno, most pont jó így.

A szüleim idő közben elváltak, el sem tudtam volna képzelni, hogy ez így fog alakulni.

28 éves koromra lett egy családi házunk és van 2 autónk, külföldre járunk nyaralni. Mindezek 20 évesen nagyon távoli vágyálomnak tűntek itthon!!! (sosem éltem külföldön, pedig terveztem).

35/L

Ugyan csak 22 vagyok, de nagyon nem arra halad az életem legfontosabb része, mint amerre szeretném.

Most nyáron fogok diplomázni, utána, ha minden igaz 2-3 éven belül megszerzem a doktorátust, ha nem is saját lakásban élek, de egy olyan rokonoméban, akinek nem kell, szóval csak a számlákat kell fizetnem.

Kapcsolati szempontból viszont sehogy se állok. A barátnőimet sorra jegyzik vagy veszik el esetleg esnek teherbe. Ezzel szemben én egy nálam fiatalabb fiúval járok, akinek semmi ilyen szándéka.

Sokszor elszomorodom, vagy látom kilátástalannak az életem emiatt.

én 19 vagyok,idén kezdem az egyetemet-.nagyon várom már, de még jobban hogy a sok tudás birtokában legyek, és végre mehessek rendesen dolgozni,igazi pénzért,teljesn munkaidőben stb.

eddig sajnos csak diákmunkákon voltam amik szánalmasan keveset fizettek a kemény fizikai munkáért(minimált)

szóval már nagyon szeretnék dolgozni,de nyilván előbb el kell végezni.

barátom van, már lassan 2 éve. nagyon jól kijövünk. 2. félévtől szeretnék dolgozni egyetem mellett,akkor szeretnénk összeköltözni,mert ő már rendesen dolgozik,de egy fizuból nehéz lenne a dolog.

eddig úgy érzem jól alakult az életem, mind a tovább tanulást illetően, mint párkapcsolatilag nagy szerencsém volt,hogy ilyen fiatalon ilyen nagy szerelmet átélhettem és átélhetek.

szóval eddig boldog vagyok.

az egészségem nem olyan jó,több problémám van amik kezelhetetlenek,de együtt lehet velük élni, mármint nem halálosak.ezek a betegségek,rendelenességek is csak arra tanítottak hogy erős legyek.meg hogy értékeljem amim van.:)

38/N

Én úgy álltam hozzá már kamaszként is, hogy az adott helyzetből a legjobbat, és keressük mindig amit szeretek, és az jó lesz nekem.

És igen, sikerült. Mindig ezen az elven választottam merre indulok az élet által feldobált lehetőségek vagy elémgördített akadályok közt. És igen sikerült olyan területen maradnom, amiről már 10 évesen is gondoltam, hogy na valami ilyesmi területen képzelem az életem felnőttként.

Gazdagságról sose álmodtam, nem is vagyok gazdag. Önállóságról álmodtam, hogy nem szeretnék főnököt, vagy hogy más ossza be a dolgaim, ez sikerült. Családdal úgy voltam, ha lesz párom, csak akkor horgonyzok le, ha család is lesz, hát olyan ember lett a másik felem aki családcentrikus, így hiába nem is hittem hogy valaha lesz pl esküvőm, lett :)

Alapvetően úgy élek, ahogy akartam. Ragaszkodom is a dolgaimhoz, és mai napig mindenből a jót mazsolázom ki, hogy a mentén tovább. Ismerősök vagy bolondnak tartanak vagy irigyelnek emiatt. A barátaim szerinte meg ez az egyik legjobb tulajdonságom, hogy: "always look at the bright"

a gyerekeimnek is igyekszem ezt átadni, meg a környezetemnek. hogy akármi van, lehet néha kitérőt teszünk, de ha haladunk a cél felé, és megvan a fő csapásirány, menni fog az. Sose vártam mástól a dolgokat. működik. És jó.

Egy dologban kellett felébredjek: ok, hogy mindenhez pozitívan állunk hozzá, de nem mindenki előítéletét érdemes nekiállni lebontani. Megtanultam, van amikor egyszerűen csak hallgatni kell, és vannak akiket kerülni. És hogy ez elsőre senkin se látszik.

A következtetésem így középkorúan az, hogy muszáj bátornak lenni, és a tudás, információ és a saját meló az ami viszi az emebert a céljai felé. És tökigaza volt apámnak, másokkal max akkor törődjek, ha segíteni akarok nekik, egyébként not my own business... az időnk az igazi kincs, azt kell beosztani. mások szidására, morgolódásra, elvárásokra nem érdemes pazarolni. annál még egy napsütéses délutánon figyelni a felhőket is hasznosabb. mert akkor legalább pihenünk, és energiát nyerünk.

Szia! :)

Pont korodbeli, egyetemista lány vagyok. 19 évesen fejeztem be a 12-t, sikeresen leérettségiztem (szuper átlaggal). Mindig jótanuló voltam, osztályelső, tanulásra mindig jó eszem volt. Úgy lett volna hogy Dániába megyek továbbtanulni, szüleim nagyon reménykedtek ebben, egy ideig úgy is volt hogy megyek, majd az utolsó pár méterben az egészet visszamondtam. Lényegében csak az angol különóráim árát bukták, mást semmit (tehát olyan hogy repjegy foglalás vagy depozit lakásra nem volt).

Viszont hogy igy ezt lemondtam, kellett egy B terv. Meg is volt: a városomban mentem tovább egyetemre, közgazdaság egyetemre iratkoztam, ez volt a vésztartalék tervem. Muszáj volt valamibe belekezdjek, hiszen nem tudtam 19 évesen mihez akarok kezdeni magammal, időhúzásnak és diplomaszerzésnek jó.

Eltelt az első év, ezalatt 4 hónapot szerződéssel dolgoztam a városomban levő Kfc-nél hétvégi műszakban. Utána próbáltam csak az egyetemre fókuszálni, de nemsok idő után ismét melózni akartam közben. Elég későn találtam munkahelyet, és végül nem mentem mert két hónapra nem lett volna kifizetődő se nekem, se a cégnek. Eközben kitaláltam azt, hogy a nyári szünidőben kimegyek Angliába dolgozni, babysitterként. 12 hétre jöttem ki ide, még jelenleg is itt vagyok, hamarosan megyek haza.

Nem tudom miért de az érettségi után én sokkal jobban voltam munkaorientált, mint tanulásorientált. Vagyis én sokkal többet tanulok munka közben mint úgy hogy egy padot koptatok és csak a nyers információkat kapom.

És jelenleg odáig eljutottam, hogy kezd elképzelésme lennei a jövőmről. Mindenképp már itt kinn képzelem el a jövőm, persze nem babysitterként. Itt könnyebb egyről a kettőre jutni.

20/l