20-as,30-as évesek hogy sikerült megvennetek életetek első lakását, vagy hogy tervezitek megvenni később?

biztos allas mellett nagyobb mennyisegu hitelt vettunk fel.

Szülői segítséggel, 12 év albérletezés után, ami nagyon nem érte meg, mert egy lakás ára ráment.

32eves koromra Lett egy kis haz pest mellett,nagyon olcson, De solar kellett eddig is kolteni ra. 1milliot sporoltunk a nejemmel, masfelet hitelbol, 1-et szuloktol, a tobbi oroksegbol. At lag alatt keresunk mindketten, ugyhogy szereny korulmenyek mellett inkabb eat valasztottuk, mint hogy egy foberlot gazdagitsunk.

Szerencsére, én 2 házat is örököltem, plusz egyéb ingatlanokat, nincsenek ilyen problémáim. Iszonyatosan szerencsés vagyok, de legalább értékelem is, nem herdálom el.

10 éves voltam, amikor nagyapám meghalt, nagymamám pedig jóval előtte, nem is ismertem. Maradt utánuk egy belvárosi családi ház. Érdekes mód, mivel a szüleim el voltak foglalva egymás elleni acsarkodásukkal, a házzal nem foglalkoztak, az csak ott állt berendezve évtizedekig. Apám járt oda barkácsolgatni, kutyát etetni. Így mikor nagyobb lettem, 14 évesen kértem kulcsot hozzá, elkezdtem oda járni. Padlástól a pincéig felfedeztem. Nagyszüleim régi, elfeledett holmijait a padláson, egyéb dolgokat a lakásban, szekrényben, régi szerszámokat. Hát meg kell mondjam 14 éves fiúnak, ez egy aranybánya és egyben kaland volt. Hihetetlen, hogy a szüleim otthagyták a házat, s megelégedtek a panellal. Úgyhogy én 14 éves korom óta, ami pénzem bejött innen-onnan, abból a házat alakítgattam. Nagyon szerettem ott lenni, nyugalmam volt, senki nem zavart, enyém volt az egész ház, szüleim sem voltak ott. Azt csinálhattam, amit akartam. Apám engedékeny volt, így azt mondta, ha elrontok valamit, azt magamtól rontom el. Nem tiltott semmitől. Vettem csirkéket is. :) Szerencsés vagyok.