Pán Péter szindróma? (bővebb lent)
Teljesen átlagos, normális 20 éves lány vagyok, aki most végez OKJ-s iskolát, soha nem ért semmilyen nagyobb megrázkódtatás az életében, mégis megint furcsa gondolataim vannak. A gyerekkorom is simán telt, mégis, az utóbbi napokban megint felerősödött bennem egy érzés, és már úgy érzem, kezdek szétesni tőle. Nagyon, nagyon erős vágyat érzek arra, (kicsit nevetséges) hogy játékot vásároljak magamnak. Nem szoktam számítógépes se másmilyen játékokkal játszani, sőt, nincs is a közelemben, nincsenek kisebb testvéreim, mégis már hónapok óta egyszerűen megőrülök akkor, ha nem megyek be egy játékboltba és nem veszek magamnak valamit. Nézegetem az interneten a játékboltok oldalait, tervezgetem mit veszek meg... pedig nem is akarom és tudom, hogy mondjuk egy plüssmackót semmire se használnék.. Régebben szerettem ellopni dolgokat (enyhe kleptománia) a barátaimtól vagy az iskolából de az az érzés fogta magát és elmúlt. Ez pedig hasonló ehhez, persze az nem értheti milyen, aki még nem érzett ilyet. Szorongok tőle és érzem, hogy meg kell tennem.
Pán Péter szindróma?
Ti mit gondoltok, mi bajom lehet?
Kérnem kellene szakember segítségét?
Kedves Homo Ludnes kollegina,
Nincs ezzel gond, aki azt állítja nem szeret játszani, az vagy hazudik, vagy orvosi eset. Még egy felnőtt embernek is lehet valami szerencsekabbalája, vajon miért lehet kapni annyiféle kulcstartót meg más biszbaszt. Gyerekkoromban apával toltuk a Nintendot, pedig ő már régen nem volt gyerek; sőt amióta számítógép és emulator van, néha nosztalgiázok egy kis Battle City-vel Contra-val, Mario-val; és természetesen a modernebb játékok sem maradhatnak ki a repertoárból (ezt pedig nem egy játékfüggő mondja, ritkán kapcsolom be).
Vegyél valamit. De lopni a közértből nem ér. :)
A legtöbb ember vágyakozik valamire, és bizony sokszor nézeget arról prospektusokat, weboldalakat, stb. Az pedig, hogy valamit nem "használnál", attól annak a megvásárlása még nem beteges.
Ha az ember gyűjt valamit, az sem beteges. Van, aki a régi pénzeket gyűjti, van, aki a bélyegeket, van, aki a világháborús maketteket, és van, aki a plüssöket. Ebben nincs semmi rendellenes, ameddig ez nem megy az életminőség rovására. (Ha mondjuk nem lehetne már lépni a játékoktól, és a lakás 90%-a használhatatlan lenne emiatt, az már tényleg beteges lenne, de gyanítom, erről itt szó nincs.)
Az pedig, hogy szeretsz játszani, és szereted a játékokat? Ez a normális! Az ember alapvetően véve játékos lény, csak sokan ezt felnőtt korukra elnyomják.
Pán Péter szindróma teljesen más mint amit körülírsz
Neked kényszered van egy bizonyos cselekvés íránt (játékvásárlás). Kényszerbetegség tüneteit mutatod.
Egy szakértő sokat segíthetne!
Maga a vásárlás ösztönöz vagy az, hogy játszhass egy jót? Nem mindegy. Amúgy elárulom, "komoly" 30-as férfiú vagyok, és az imént játszottam egy jó focit Xbox-on, abszolút beleélve magamat, és annak ideje alatt csak az számított, hogy megverem-e Kamerunnal Egyiptomot vagy nem. Ezért van a játék, kikapcsol, feltölt, ha nem viszed túlzásba.
Az erős vágyakozás pedig talán azért van, mert régóta elnyomtad ezt magadban. (?) A lényeg, hogy engedd magadat játszani, de ha a vásárlás kényszeres, akkor ott valami mélyebb ok húzódik, mert az pótcselekvés.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!