Mit lehet kezdeni ilyen szülőkkel?

A lényeg hogy eddig bármibe bele akartam kezdeni az volt a reakció rá hogy hülye vagyok és nem is értek hozzá. Példának mondanám azt az esetet amikor egy éve venni szerettem volna egy olcsóbb hangszert mert megtetszett. Direkt nem közöltem otthon, viszont mikor tesómnak meséltem akkor anyám meghallotta és rögtön rákezdett hogy nem is tudok rajta játszani akkor meg minek. Hogy hát ennek semmi értelme sincs, ha legalább tanultam volna rajta akkor megértené, de így nem. Másik alkalommal modellezést szerettem volna kipróbálni és akkor ugyanerre a dumára nagyanyám kezdett rá hogy "Legalább ha jártál volna valami ilyen helyre ahol ezzel foglalkoznak, tanultál volna róla vagy valami, de ezt nem így szokták hogy kitalálom és annyi." De ilyenkor én ott vagyok hogy basszus ha semmit sem kezdek el azért mert nincsen előzőleges tapasztalatom benne akkor sose lesz tapasztalatom azaz sose kezdhetem el. Általában ilyenkor a végén mégis megveszem meg megcsinálom, de nagyon megbírják keseríteni a napjaimat ilyenkor meg utána mikor 2-en 3-an összeállnak megmondani nekem a magamét hogy én nekem a szobámba kell ülnöm semmi újat kipróbálni mert úgyse értek hozzá. A vége általában az hogy jól megbántom őket mert akkor legalább üvöltenek egyet és megsértődve elvonulnak. Viszont ez nem állapot hogy minden olyan apróságot ami másnál alap dolog lenne titkolnom kell itthon mert egyszerűen kikészítenek majdnem 18 évesen. Mással is van ilyen? Hogy rendezhetném le őket ha egyszerűen bármi nemű logika távol áll tőlük?