Az normális ha a barátaid egyszer csak megunnak (vagy valami) és lelépnek?

Nem biztos, hogy így van, hogy csak veled van baj.

Nekem is van/volt ilyen problémám. Néha gondolkozom, hol rontottam el, de nem tudom.

Biztos volt valami, amit ha kicsit másképp teszel, vagy mondasz, most nem lenne ez (ahogy nekem is). De igaz barátok, akkor sem hagynak el, ahogy én sem tettem volna velük soha, és biztos te sem.

Utólag ha eszembe jut, nem volt olyan dolog, amit most, még ennek ellenére is megváltoztatnék. Az is én voltam. Nem voltam se bunkó, se alpári, a bajban mellettük álltam.. ők viszont pont akkor hagytak magamra. A gyerekkori barátaim voltak.

Úgyhogy tőlük szerintem te se várj csodát többé.

Nekem is olyan kapcsolataim vannak, amik nem túl erősek még (egy embert kivéve). Eleinte azt éreztem,hogy sajnálatból vannak velem. - Ők legalább mellettem voltak és vannak a mai napig, még ha ritkán is találkozunk.

"Velem van a baj ha nincs ilyen barátom igaz?"

Ha tényleg úgy érzed, nem rontottál el semmit, akkor legközelebb azt a "hibát" ki sem tudnád javítani. Úgyhogy ezen, te se agyalj. Annyiszor én sem teszem már, mint egy éve. A mostani barátságaidat próbáld megerősíteni. Biztos, hogy van olyan személy, akihez lehet közeledni, olyan mindig van.

Bocsi, ha kicsit zagyva lett, de piszkos fáradt vagyok. :-)

Még hozzátenném, hogy a 'legjobb' esélyt se adott volna a kibékülésre (igaz, már nem is kell), mert elköltözött és lett néhány új barátja is. És tudod, míg egyedül volt itthon és unatkozott, én mindig mentem hozzá.

Olyanokhoz ment,akiket előtte nekem beszélt ki.. akkor mire számítottam mégis? :)