Mennyire jó az, ha valaki a párjával tölt minden percet folyamatosan, egész évben?

Ha mindkèt fèl ùgy èrzi hogy ez jò akkor hajrà. Bàr egèszsègesebbnek tartok külön hobbikat, utakat stb mert egyrèszt jò a màsiknak mesèlni, màsrèszt a kiègès ellen is jò.

De ha màr így kèrdezed akkor gondolom egyikôtök menne ide-oda egyedül is. Beszèljètek meg.

Ez szerintem az emberek személyiségétől függ. Mondjuk egy nyugott ember nem bizos, hogy el tudna viselni hosszútávon egy állandóan pörgő embert. Ugyan ez fordítva is igaz, a folyamatossan pörgő ember nehezzen viseli a nyugott ember lassuságát.

Én fiú/férfi létemre simán leviselném és igényelném, hogy egy hozzám hasonló nyugott lány legyen mindíg mellettem és ne pattogjon ("mint kecskeszar a padlón")

Ha melletted van, nincs lehetőség a félrelépésre, viszont sokkal hamarabb kiderülnek a gebaszok is, amihez hatalmas önuralom és nyugalom kell, hogy ne áljon közétek.

Sokminden csak megbeszélésen és mérhetetlen türelmen alapul, az öszes többihez meg inkább bizalomra és hitre van szüség.

Ismerek egy ilyen párt, régen szinte barátom volt a srác, aztán összejött a csajjal és megszűnt körülötte létezni minden(ki) más. Nem tudom, hogy hogyan bírják minden percben egymást, sosem beszélnek a kapcsolatukról, de jól is teszik, az ő dolguk, engem meg nem érdekel, csak furcsállom, hogy hogyan bírják ezt a folytonos együttlétet.

Nekem a leghosszabb kapcsolatom 1 hónap volt, az is 1 hét szünettel. Heti 3-4x találkoztunk és volt, hogy untam, vágytam az egyedüllétre, magányra. Nem szeretem, ha minden másodpercben mellettem van valaki, egy idő után nagyon zavar, szóval nekem ez nem menne, nem tudom így elképzelni az életem.

A fő kérdésre válaszolva pedig annyit, hogy, ha ők ezt igénylik, akkor csinálják, de szerintem felesleges, semmi saját élményük nem lesz, amiről tudnának beszélni a másik félnek és teljesen elvágják magukat a baráti környezettől, ami nem vezet jóra. Szerintem.