Vannak itt olyan emberek akik, ha úgy adódik, harcolnának a régi, Nagy Magyarországból elvett részek visszaszerzéséért?

Erdekes, hogy mikor a trianon miatt sirankozunk, akkor mindig csak a felvideki, delvideki, erdelyi magyarokra gondolunk.

Szerinted, ha megkerdeznenk a burgerlandi magyarokat, hogy Mo.-hoz vagy Ausztriahoz akarnak tartozni, mit valasztananak?

Látom sok a hazátlan ember ezen az oldalon. Nem, kérdező, nem csak te sajnálod. Valóban, az első világháború után mi szívtuk a legnagyobbat, akárki akármit mondhat, ezt nem lehet ép ésszel vitatni, erre pedig egyszerű a megoldás, orvosolni kell. Nyilván háborút senki sem szeretne, de ennek van más módja is. Ha Hitlernek sikerült a bécsi döntésekkel, akkor elég nagy szégyen erre a nagyon demokratikus és végtelenül igazságos nemzetközi közösségre nézve, hogy ez még csak szóba sem került azóta. Nem feltétlenül kéne minden vissza, csak valami megoldást lehetne találni, mint 1938-1941 között.

Írják itt páran, hogy mit kezdenénk ennyi kisebbséggel, egyrészt volt tapasztalatunk benne, milyen ez az elmúlt 1000 évből, emellett az elmúlt 100 évért egy kis törlesztés minimum járna a szomszéd népeknek, meg vannak más országok is kisebbségekkel, és lehet ezt demokratikusan, kisebbségi jogokkal megoldva is (nem úgy, mint ahogy ma csinálják a magyarokkal). Azt is írják egyesek, hogy a lengyelekkel, szlovénokkal, osztrákokkal is meg kell vívni az elcsatolt részekért, az a pár km2 senkinek sem kell már szerintem, se Horvátország.

Ha a drága szomszédaink megkaphattak 1920-ban olyan területeket, amiket nem érdemeltek meg, sőt sokszor soha semmi közük nem volt hozzá, akkor mi miért ne kaphatnánk vissza ezekből jó néhányat, ami mindig is a mienk volt. Ezt még igazságtalannak sem nevezném, nem úgy mint a trianoni békét. Amiért mi soha semmilyen kárpótlást sem kaptunk, csak szabadrablást hagytak a nagyon demokratikus hatalmak hazánk ellen. Nem kellene mindig hagynunk magunkat, és az áldozat szerepét eljátszani. Károlyi Mihály is így gondolkodott ahogy ti válaszolók, és nagyban neki köszönhető ez az egész. És akkor még arról nem is beszéltünk, hogy milyen földrajzi-gazdasági egységet bontottak meg trianonnal. Szóval aki szerint ez már rég elmúlt, meg történelem, az remélem a holokauszt megemlékezéseken sem vesz részt, a kárpótlás fizetése ellen kézzel-lábbal tiltakozik, sem az '56-os forradalom, sem a '48-as szabadságharc megemlékezésein nem vesz részt, mert azzal minek foglalkozunk, mert már történelem.

Egy esetleges revíziót követően már talán nem kellene szenvednie a ca. 3 millió gúnyhatáron túli magyarnak, nem köpnének le, nem rekesztenének ki és nem csúfolnának bozgornak (hazátlannak) magyarokat Erdélyben, nem vernének meg magyar beszédért nőket a Felvidéken, nem vernének össze csoportosan magyarokat a szerbek a Délvidéken. Persze tudom, hogy az egésznek mekkora a realitása, EU, NATO, Magyar Honvédség, meg hogy az egész nemzetközi rendszer a határváltozások ellen van, de... aki szerint ez rendben van, és törődjünk bele, ezt így kell hagyni ahogy van... az sajnos már menthetetlen.

Gyáva népnek nincs hazája.

24 éves vagyok, és amellett, amit te is mondtál, elég sok más baj is van, pl. gazdaságilag sem állunk rózsásan, és arra sincs sok kilátás, hogy ez jó irányba változzon. De jöhet bármi, én nekem ez a hazám, és nem fogok külföldre távozni csak a pénzért, csak hogy megvehessem a legújabb iPhone-t, vagy a legújabb Mercedest. Itt születtem, és itt is fogok meghalni, és szerintem ennek kéne a természetesnek lennie.

Egyébként a nacionalista alapú revíziónak realitása nincs, és nem is érné meg, mert akkor az örökös huzavona a környező népekkel, akikkel 1000 évig egy államban éltünk, soha nem érne véget. Inkább össze kéne fogni velük, javítani a kapcsolatokat, keresni hogy miben tudjuk egymást segíteni (egyébként egy ilyen folyamat most a migránsválság kapcsán már megindult Szlovákiával), és ki tudja, talán valamikor a jövőben egyesülhetnek a régi területeink egy olyan ország képében, ahol szabadon lehet bárki magyar, szlovák, román, szerb, ruszin.