Ti mit javasolnátok az elfuserált életemre?

24 éves vagyok, fiatal férfi, és mondhatni dög unalom az életem. Nem csinálok semmit, mert nincs kivel, nincsenek barátok, senkit sem érdeklek. Ebből következőleg természetesen barátnőm sincs, bár hozzátenném, ha nagyon nagyon szeretném, akármilyen lenne. De normális leányzóra jelen pillanatban esélyem sincs. Van egy unalmas munkám és lesz egy semmit sem érő diplomám. Gyakorlatilag nincs jövőképem, hiába tanultam végig az elmúlt 4 évet. Nem akarok tovább menni mesterre, mert feleslegesnek érzem. A tanári pályát nem nekem találták ki. Ilyenkor mit tegyek? Merre tovább? Tudni kell, hogy egy okj-t ott hagytam, hogy egyetemre mehessek.

"Létezek, de nem élek." Kb. ez vagyok én. Járok kondizni, sokat olvasok, próbálok kikapcsolódni, de gyakran még kikapcsolódni sem tudok. A szívem marja a kétely, hogy mi lesz belőlem? Félek a jövőtől, mindig azzal nyugatom magam: de hát én még jó helyzetben vagyok, ennél csak rosszabb lehet. Hát, igen, ennél valóban csak rosszabb lesz. Sorstalannak érzem magam, pedig lelkiismeretes és szorgalmas ember vagyok. Akkor én most bukott, kudarcot vallott embernek számítok? Számítsak az életem hátralévő részére sanyarú jövőre? A kezembe akarom venni a sorsomat. Merre induljak?

Elegem van az állandó magányból, unalomból, úgy az egész életemből, mely néha olyan, mint egy téboly. Sajnálatra méltó vagyok, ez az igazság. Képtelen vagyok komoly emberi kapcsolatokat kialakítani. Nem megy. A felszín alapján jó minden, sőt, a valóságban nem. Ami a legborzasztób, hogy kezdek beletörődni, és szélsőségek felé fordulni.

Mindezeken felül, igyekszek örülni minden apró sikernek. Próbálok kiegyensolyózott lenni. Segítek, ha tudok.

A lelkiismeret számomra fontos, és úgy érzem, "jó" ember vagyok. Talán ez a baj. Túl jó vagyok, nem e világra való. Egyébként Halak vagyok, tökéletesen illik rám. Néha azt érzem, hogy nem értenek meg az emberek, pontosabban pont az ellentetjét gondolják rólam. Van egy kamu, amit közvetítek kifelé, s ezt be is kajálják, s ezt gondolják rólam, pedig a valóságban nem ilyen vagyok. De miért nem látnak át ezen?