Hogy lehet kimászni a lelki válság mély gödréből?

Két hatásos módszer van:

- szigorúan csak olyan emberekkel kommunikálsz, akik számodra kedvesek, ugyanakkor állandóan barátkozni is kell,

- a sport a önbizalmadat növeli, minél keményebb a sport (futás, úszás, túrázás), annál nagyobb az önbizalom.

Gyűjtsd össze, lehetőleg írásban, lehetőleg végül papíron is, hogy miben vagy annyira jó (de legalábbis ígéretes), hogy már-már kutya kötelességed lenne a társadalom, de legalábbis a jóarcok javára fordítanod. Ne mondd, hogy nincs, mert van. Mondom van. Aztán ha esetleg, egészen véletlenül a jelenlegi pályád nem erről szól, akkor fogd fel gyakorlásnak a kitérőt (más, irreleváns munkahelyeken modellezni a szokásos munkahelyi marhaságokat, hogy ne kezdő legyél benne, amikor belecsapsz a lecsóba, meg ellesni a jó vezetőktől a gyakorlati okosságaikat, ha esetleg vállalkozni, cégesülni akarsz álmaid tevékenységével végül, meg sok-sok apró, de elengedhetetlen haszon). És hát némi teperés árán biztos pénz, ami gyűjthető az önmegvalósítás projektre. Ha a szakod az önmegvalósításod, akkor meg tényleg csak minél többet kell gondolkodnod a lehetőségeken, meg minél többet kell álmodoznod róla, tényleg csak azért, hogy nehogy könnyű legyen szem elől tévesztened, mi vagy és miért vagy.

Ha ott akadsz el, hogy nem vágod, mire vagy jó, akkor meg csak próbálgatnod kell. Olyat is, ami nem tetszik. Nekem az esetek bő felében igencsak bejöttek korábban nem valami vonzó ténykedések. Meló is, meg szaktudás is.

A kilóiddal az első dolgod, hogy ne kötődj hozzájuk érzelmileg, meg úgy sehogy. Amikor nem is érdekel már, csak annyit tudsz, hogy ez így nem te vagy, akkor lesz megoldandó feladat belőle, és ha csinálod, amit te magad akarsz, akkor meg is oldod. Magánál a fogyókúránál sokkal nagyobb ellenséged a halogatás.