Szerinted mi az élet értelme? Minek vagy még életben egyáltalán?

A fejlődésbe vetett remény élteti az embert.

Az ősrobbannás-elmélet szerint a Világegyetem egy hatalmas robbanásból keletkezett és azóta folyamatosan tágul. Az ősrobbanás során rengeteg energia szóródott szét egy végtelenül hatalmas térben, amely lehet, hogy szintén ebből a rengeteg energiából keletkezett. Később ahogy a hőmérséklet csökkent, lehetővé vált, hogy kialakulhassanak amolyan alapvető építőkövek, ezeket talán húroknak nevezik. Ezek után létrejöttek a húrokból a kvarkok. A kvarkokból jöttek létre az atomokat is alkotó elemi részecskék. Az elemi részecskékből atomok keletkeztek. Több atom kialakíthat bizonyos struktúrákat, molekulákat, molekulaszerkezeteket, atomrácsot az ún. kémiai kötések révén. (Ide sorolható még az ionrács meg a fémrács de ennyire ne menjünk bele a részletekbe.) Mikor már kellő mennyiségű anyag jött létre, ezek el kezdték egymást is vonzani a gravitációs kölcsönhatás révén. Azért említsük meg, hogy korábbi rendeződés az atomi szintekig lényegében elektromos kölcsönhatásoknak köszönhető, az anyagszerkezeti szinteknél pedig a legkisebb energiára való törekvés a dolgok "mozgatórugója". Amikor a gravitáció által kellő mennyiségű anyag gyűlt össze kisebb csoportokba, kialakulhattak az égitestek. Ezek az égitestek szintén e gravitációs kölcsönhatás révén egymás körül pályára álltak, ennek is megvannak a különböző szerveződési szintjei mint bolygók, naprendszer, galaxisok stb. A bolygóknak a napjukhoz képest (többnyire a tömegük függvényében) nagyon sokféle helyzetű pályájuk lehetséges. Ezek közül egy féle lehetőség az, amikor olyan távolságra van napjától, hogy a víz elő tud fordulni mindhárom halmazállapotában. Továbbá az is szükséges, hogy minél változatosabbak legyenek magát a bolygót alkotó anyagok. Ugyanis ha különböző atomok lépnek kölcsönhatásba (kémiai reakcióba) egymással, az további szerveződési szinteknek ad lehetőséget. Előfordulhat az a felállás is, hogy olyan sok atom alkot egy molekulát, hogy az láncolatokat alkot. Annak is megvan az esélye, hogy egy ilyen molekulalánc úgy lép kölcsönhatásba a környezetében levő más anyagok atomjaival, hogy magához építi és ha elér egy kellő méretet, akkor felépít egy saját magához rendkívül hasonlót. Annak is megvan a valószínűsége, hogy egy ilyen bolygó felszínének egymástól különböző pontjain alakulnak ki ilyen molekulák. Ilyenkor a leghatékonyabban felépülni képes molekula fog elterjedni a környezetében. Egy ilyen molekulának különböző környezeti viszontagságokat is ki kell állnia, pl. szélsőséges hómérséklet, nyomás, sugárzások, stb. Tehát nem csak az a dolog mérvadó egy ilyen molekula elterjedésénél, hogy milyen gyorsan szed fel anyagokat meg milyen gyorsan épít magából másikat, hanem mennyire lehet védett a környezet viszontagságai ellen. Talán az utóbbi önmagát megvédeni képes "képződményt" nevezik sejtnek. (Itt is nyilván többről van szó, mindenféle folyamatok vannak a sejten belül is, meg sejtszervecskék, de a kifejtés szempontjából ez teljesen lényegtelen.) Ezeknek a sejteknek a kialakulásuk környezeti feltételeitől függően különböző tulajdonságai lehettek. Az egyik gyorsabban tudott osztódni, a másik a fényre tudott reagálni, egy megint másik el tudta viselni a magas vagy éppen alacsony hőmérsékletet, míg egy további sejt talán képes lehetett az elektromos töltések és ezáltal az elektromos energia valamiféle hasznosítására stb. Valamilyen úton-módon ezek a sejtek előbb-utóbb egymás környezetébe kerültek (szél, tengeráramlatok, eső révén). Mivel kellőképpen közel kerülhettek egymáshoz, kialakult egyfajta versengés és az előnyösebb tulajdonságokkal rendelkező sejtek terjedtek el nagyobb mértékben. Fentebb írtam, hogy bár ezek különböző molekulacsoportok voltak, de attól még egy azon bolygó anyagaiból alakultak ki mind. Így mindegyik később létrejött sejtben ott volt a lehetőség, hogy ha korábban elviselte a magas hőmérsékletet, akkor utána a fényre reagáljon jobban. Tehát más feladatra "át tudjon specializálódni". Lehet, hogy a véletlen folytán, lehet, hogy csak a "fennálló lehetőség" vagy a nagy számok törvénye miatt, amikor ezek a sejtek osztódtak, az új sejtek úgy alakulhattak ki, hogy bár egy azon sejtből származtak, de az egyik ilyen feladatot "tudott" jobban, míg a másik egy másikat. El kezdtek összhangban együttműködni egymással ezek a különféle dologra specializálódott sejtekből álló csoportok. Talán ez lehetett a többsejtű életformák alapja. Ahogy telt-múlt az idő, ez a fajta specializálódás eljutott olyan szintekre, hogy már a folyadékokhoz képest ritkább közegben is többnyire fenn tudtak maradni ezek a bizonyos sejtcsoportok. Itt is sokféle mód lehetett, hogy a környezetéből energiát és anyagot nyerjen az a bizonyos sejtcsoport. A legegyszerűbb a fényenergia hasznosítása volt, az anyag magához vételénél pedig valamiféle folyadék volt a legkézenfekvőbb (többnyire víz a benne oldott anyagokkal). De ugyanakkor más tulajdonsággal rendelkező ilyen sejtcsoportosulás is volt, amely kisebb, akár szilárdabb anyagdarabkákat is képes volt a szervezetével hasznosítani. További előnyös tulajdonságnak bizonyulhatott talán az is, ha egy ilyen "sejtkupac" nem csak a helyzetét, hanem a helyét is képes megváltoztatni és így nagyobb területről juthat további hasznosítható anyagokhoz. Az előbbiekből lettek a növények, az utóbbiakból az állatok. Bár vannak olyan állatok is, amelyek nem igazán képesek a helyváltoztatásra, de azért kétségtelen, hogy léteznek, ezek amolyan átmenetet képeznek a két szélsőség közt, de tény, hogy képesek saját maguk fenntartására, így nekik is van valamilyen létjogosultságuk. Később arra is szükség volt az állati életformáknál, hogy tudjanak reagálni a környezetük változására, képesek legyenek elkerülni a korábban kialakult veszélyes helyzeteket elkerülni. A korábban említett magasabb specializálódás révén az idegsejtek képesek voltak egyfajta "információs hálózat" kialakítására egy szervezeten belül. Ezt nevezhetjük idegrendszernek. Az idegrendszer lehetővé tette, hogy eleinte csak reflex-szerűen a közvetlen veszélyt, majd komplexebb szervezettségi fokon a korábban átéltekhez hasonló veszélyeket, viszontagságokat is képesek legyenek elkerülni az ilyen idegrendszerrel rendelkező egyedek. Utóbbit nevezhetjük talán információmegőrző képességnek. Ha még bonyolultabban kezd szerveződni ez a bizonyos ideghálózat, akkor már nem csak arra jó, hogy továbbítson ingereket, meg reflexeket tegyen lehetővé, hanem egyre részletesebben raktározzon el a környezetről információt és ez az információ hasonló helyzetekben más módon felhasználásra kerülhessen, vagy akár spontán módon hozzáférhető legyen. Az utóbbi folyamat nevezhető tanulásnak. Ha egy nagyon komplex idegrendszer kellő mennyiségű információt raktároz el, akkor kialakul az élőlény környezetéről egy összetett kép. Ehhez az is hozzájöhet a későbbiekben, hogy az adott egyed saját magáról is tud információt gyűjteni és esetleg beleillesztheti a környezetéről kialakított összképbe. Ez nevezhető talán éntudatnak. A fizikai behatások kiválthatnak az egyed szempontjából negatív idegi reakciókat. Ilyen a fájdalom, égés, ütődés stb. Ezek felidézése szintén további negatív ingereket válthat ki az egyedből, (a kellemes behatások pedig kellemes ingereket keltenek a felidézéskor is) bár nem a konkrét ingert, csak hasonlót. Ez talán nevezhető fájdalomnak, míg a felidézés által kiváltott dolog érzelmeknek. Természetesen a fájdalom és egyéb behatások ingerülete és az ez által kialakult érzelmek is beleépülnek a kialakuló összképbe. Sőt, az is lehetségessé válhat, hogy az adott egyed képes legyen a behatások egymásutániságainak a felmérésére, így kialakulhat benne az idő "fogalma". (Szigorún csak idézőjelben, mert egyébként is nehézkes meghatározni azt, hogy mi az idő.) Fontos azonben megemlíteni, hogy ilyen szerveződési szinteken már nem csak ahhoz kell anyag és energia, hogy maga az élőlény fenn tudjon maradni, hanem az idegrendszert is el kell tudni látni megfelelő mennyiségű energiával ahhoz, hogy képes legyen információt szállítani, feldolgozni. Ha egy egyed mindezt kellő hatékonysággal képes megtenni, akkor azt mondhatjuk rá, hogy az adott környzetben életképes. Ha kellő "erőségű" az egyed által megélt élmény, akkor hatékonyabban idézi fel hasonló helyzetben azt és erősebb ösztönzése lesz arra, hogy ilyen-olyan módon elkerülje vagy ha kellemes megismételje azt a bizonyos cselekedetet. Nyilván több rendkívül hasonló egyed is van a környzetben, ezek, mint egyedek versengésben vannak egymással a túlélésért, a fajok pedig a fennmaradásért. A szaporodásnak is több módja lehetséges. Legegyszerűbb az osztódás. Magasabb szerveződés esetén lehetségessé válik, hogy az egyik egyed tulajdonságai keveredhessenek egy másik egyed tulajdonságaival, amelyet az utód örököl. Ez az ivaros szaporodás. Az ivaros szaporodás bonyolultabb szaporodási forma, talán ott mutatkozik meg az előnye, hogy hamarabb ki lehet szelektálni az előnyös tulajdonságokat, így az utódoknak jobbak a túlélési esélyei. Előfordulhat persze, hogy elönytelen tulajdonságokból kap többet az utód, ekkor természetesen az előtt is elpusztulhat, hogy szaporodhatna. Ekkor lényegében az adott fajra nézve hátrányos tulajdonságok továbbadásának valószínűsége csökken, méghozzá azért csak csökken, mert a többi egyed hordozhatja azokat a géneket, melynek találkozásánál szintén létrejöhet rendkívül hasonló a korábban kihalt hátrányos tulajdonságokhoz. (folyt. köv.)

Ha több erősen hasonló egyed, amely ilyen komplex képet is ki tud alakítani csoportokba szerveződik, hatékonyabban tudja átalakítani a környezetét. Az ilyen csoprtortosulást nevezhetjük annak mindenféle berendezkedésével társadalomnak. Ebben az esetben nem csak arra van szükség, hogy az egyedek képesek legyenek saját viselkedésüket tudatosan befolyásolni a környzetükből gyűjtött információ révén, hanem más hasonló egyedek viselkedésére is ha kell, tudatos hatással legyenek. Ennek az a feltétele, hogy egy mindenki idegrendszerétől független megfelelő logikai rendszerbe foglalható jelzésrendszert is létre tudjanak hozni. Ez a nyelv. A nyelv segítségével már az egyedek egymás közt is megfelelő hatékonysággal is képesek információ átadásra ezáltal egymás viselkedésének, tudatának, érzelmeinek a befolyásolására. Természetesen a nyelv segítségével való információátadás is valamennyi energiába kerül, akárcsak az idegrendszeren belüli információátvitel vagy információ feldolgozása. A társadalomban való tevékenykedés lényege, hogy az egyes egyedek is több tápanyaghoz és energiához juthatnak, így az adott faj jobban elterjedhet a környezetében. Ha sikerül kellő fejlettséget elérni, akkor előbb-utóbb egy bizonyos faj "kinövi" a környezetét vagy azt a bolygót, amin létrejött. Ha netán elér egy bizonyos fejlettségi szintet az a sok-sok egyed, akkor talán lehetségessé teszi fajtája számára, hogy más hasonló bolygókra is elutazhassanak. Ha mindez sikerül, akkor az adott faj által képes lesz ez a fentebb leírt szerveződés újra kialakulni a társadalom szintjétől. (folyt. köv.)

Az esetleg előforduló helyesírási hibákért elnézést kérek, de most veszem észre, hogy kicsit későig nyúlt a válasz megírása és egy picit fáradt vagyok. :)

Ha lehetőségem és időm lesz rá, akkor folytatom a kifejtést, valóban érdekes a kérdés. :)