Ismertek személyesen amerikaiakat? Milyen a munkamoráljuk, mennyire szorgalmasak?

Hát, attól függ, mire gondolsz. Tinédzserek 15-16 éves koruktól dolgoznak gyorséttermekben, boltban pénztárosként, stb, hétvégenként és hétköznap esténként is. A továbbtanuláshoz ugye kell nekik a pénz, de persze nem mindegyikük rakja félre ilyen célból amit megkeres.

Az idősebb korosztályokról nem nagyon tudok beszámolni, de amúgy is államonként/térségenként különböző szerintem.

New Yorkról, azon bellül is főleg manhattanről és tha bronx-ról tudok nyilatkozni. The Bronxban éltem, Manhattanben dolgoztam. A Manhattan az emberek nagyrésze szellemi munkás, aki nem, azok is inkább művészi szinten művelik a szakmájukat, pl műbútorasztalos. A Manhattani gyerekek teljes hete be van táblázva, délelőtt iskola, délután pedig teljesen be vannak táblázva külön foglalkozásokkal, szüleik helyett a bébicsősz viszi őket suliba, és ő is megy értük nap végén, a bébicsősz vigyáz rájuk egész nap, ők nevelik a gyereket... A szülők vagy dolgoznak, vagy szórakoznak, de olyan manhattani szülővel aki komolyan foglalkozott volna a gyerekével, nem találkoztam... Rengeteg "gondjuk" van, ez leginkább abból fakad, hogy kiégnek, mert bármit megtehetnek. sok köztük a depressziós. Arrol, hogy ki mennyit keres, szinte soha nem beszélnek, egyszerűen nem érdekli őket, és ami fontosabb, nem néznek le, ha sokkal kevesebbet keresel náluk, dolgoztam olyan zsidó nőnek, aki óránként 1500dollárt keres, ezt csak azért tudom, mert vele barátok lettünk... A manhattani central parkra néző lakásáért 8milliót fizetett... Azon a környéken csak ilyen emberek vannak, ők sétálnak veled szembe az utcán, ők ülnek melletted a metrón és észre sem veszed...

A munkás osztály és a milliomosok közt nincs olyan éles különbség mint nálunk... Onnan lehet behatárolni ki melyik csoportba tartozik, hogy ki hol lakik, de a luxuscikkekre ugyan úgy megvan a pénze egy szobafestőnek, mint egy bankárnak.

Én napi 200dollárt kerestem festőként, ebből 800dollárért béreltem egy lakást the bronxban, a bronxiak allergiásak rá, hogy ott legyen a The a Bronx előtt. Bronxban főleg fekák laknak és spanyolajkúak, egy szabály van, ha magyarral beszélsz, a fekák szót kell használni, vagy fekete cukorkára utalni, ha kimondod, hogy negró, azt rosszabb környéken eléggé megszívhatod... De amúgy nem ez a jellemző, főleg melósok laknak itt, bőrszíntől függetlenül akik a környékeden laknak gyorsan megjegyeznek és még köszönnek is az utcán, egyszerűen figyelnek egymásra az emberek. Itt a szülők nevelik a gyerekeket, van sok füves :) egyszerűen boldogak az emberek... Sajnos illegálisan voltam kint, így mikor hazajöttem elintéztem, hogy többet ne mehessek vissza, de biztosan mindig vissza fogok vágyni The Bronx-ba...

Mikor először állsz úgy metrón, hogy egyedül vagy fehér ember a teletömött kocsiban, az nagyon ilyesztő, de aztán 5perc és feltűnik, hogy ezt csak te figyeled és ez nagyon jó érzés volt nekem... Manhattanben érezni, hogy a fekák nagyon fajgyűlölők, de inkább csak a manhattanieket utálják, ha rájönnek, hogy nem az vagy, egyből kedvesek...

Ja és sokszor volt olyan, hogy pl hálaadáskor, vagy karácsonykor, a szomszéd feka család, de volt olyan, hogy a deli(az olyan abc szerű) eladóbácsija mivel tudták, hogy egyedül vagyok, áthívtak hogy vacsorázzak a családjukkal, szívesen fogadtak és mindig kedvesek voltak mindannyian... Pedig teljesen más kultúra, bőrszín...

Na ehhez csak hasonlót sem tapasztaltam még itthon.

Megint én vagyok, eszembejutott egy sztori, és ez igazán választ is ad a kérdésedre szerintem.

Volt egy ismerősöm kint, akinek anlakótársa egy Magyarországról kivándorolt tanárnő volt, a jobb élet reményében kiment bébisintérnek. Nos ez a tanárnő egy kinti amcsi ismerőstől kapott egy meghívást egy tanároknak rendezett 2napos konferenciára. Egy asztaltársaságnál, ahol rajta kívül csak amcsi tanárok ültek, ismerkedésképpen elkezdte bizonygatni, hogy ő milyen jó tanár, azzal, hogy elkezdett emaileket mutogatni, amiket a volt diákjaitól kapott, az emailek zöme abból állt, hogy Kedves Marikanéni, nagyon hiányzol, jó lenne ha visszajönnél, az új tanár bunkó, a teljes osztály jegye leromlott bla bla...

Az amcsi tanárok erre jóformán lebaxták, hogy ő nem jó tanár, hanem egy kifejezetten rossz tanár, akit nem lenne szabad gyerek közelébe engedni...

Az volt a problémájuk, hogy az amcsi oktatás szerint, a gyereket önállóságra kell nevelni, arra, hogy akadályokba ütközik, akkor megoldja őket, hogy ne kötődjön a tanárhoz, hanem kihívásnak tekintse az iskolát és bizonyítania kelljen mindig, és ez segít abban, hogy felnőttként jó karriert tudjon építeni, ha egy gyerek annyira ragaszkodik egy tanárhoz, hogy ha kap egy picit mogorvább tanárt, akkor leromlik a jegye, akkor az a gyerek az életképtelenségre van nevelve, nem gog tudni karriert építeni.

Remélem érthetően vissza tudtam adni a sztori lényegét...