Miért csak az képes jó emberré válni aki átélte a rosszat?
A középsulimba a tanáraimnál vettem azt észre hogy akiről tudom nagyjából nem volt boldog gyerekkora, rossz közegbe került azoknál látom azt hogy sokkal jobban kijönnek a problémás vagy zárkózott gyerekkel.
A menőbb, r***cos, vagy magányos + agresszív tanárok akivel nem sűrűn kommunikálsz azzal pl: nagyon rossz a viszony mondhatni ellenségnek néznek téged és minden órán téged égetnek le a többi előtt.
Hát, én nem tudom, hogy ettől függ-e, de tény, hogy egy -magát nagyra tartó- tanárnő nem kedvel engem. :"D Bár én se kedvelem, az tény, de én egy rossz szót nem szóltam hozzá.
Egy másik tanárnőm meg nem ilyen nagyképű ..., (pedig több oka lenne rá, mint az előbb említett tanárnőnek..), na, Ő nagyon kedves volt velem mindig.:) De fogalmam sincs, milyen volt a gyerekkora.
Egyébként az olyan tanárok akiknek van elég érzelmi intelligenciájuk, azok tudják, hogy nem kéne az ilyen diákokat még nekik is bántaniuk...
Ja, és aki átélte a rosszat, az tudja, milyen, ezért nem szeretne másokat megbántani, ahogy vele tették (bár gondolom nem mindenki ilyen..)
Ezzel a tanáros példával én mondjuk nem értek egyet. A vagány, fiatalos tanárokkal sokkal jobban kijönnek a diákok.
A kérdésre pedig az a válaszom, hogy vannak jó emberek, és vannak rosszak akik a sok rossz hatására lettek rosszak és ugyan ez fordítva.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!