Nemsokára 25 éves leszek és még nem volt kapcsolatom. Szerintetek mi hiányzik belőlem? 24/N

Köszi a válaszokat!

Válaszolva a kérdésekre, pedig azt tudom mondani, hogy néhány (1-2 fő) kivételtől eltekintve senki nem próbálkozott nálam. Az egyik ilyen srácról az első perctől tudtam, hogy nem komoly kapcsolatot keres, és ezt nyíltan vállalta is (ami amúgy szerintem fair volt a részéről), hogy ő csak heti pár éjszakára keres magának valakit, én viszont nemcsak testi kapcsolatot szerettem volna, ezért nem lett belőle semmi.

Egy másik sráccal pedig egy fórumon ismerkedtem meg, először csak heti pár levelet váltottunk, részemről az elején nem volt komoly, aztán sűrűsödtek a beszélgetések, és néha én is fantáziáltam arról, hogy mi lenne ha összejönnénk. Aztán ő hozta fel a témát, hogy szívesen megismerne élőben is, és asszem akkor szeretett ki belőlem. Oké, persze nem vagyok az esete, mert lehetnék vékonyabb, lehetne szőke a hajam, stb, stb.

Bár tény, hogy én nem vagyok egy "jó nő", de szerintem nemcsak ez a gond.

Pedig amúgy ami érdekes, hogy bár nem vagyok bulizós típus, de miután dolgozom, suliba járok, sportolok is időszakosan, nyelvtanfolyamra járok, stb, stb, még azt se lehet mondani, hogy nem "érintkezem" emberekkel. Mert úgy valóban nehéz ha egész nap a 4 fal között ülök, viszont nálam ez nem így van, mert dolgom van, megyek ide-oda, de tény, hogy a metrón mondjuk én se szólítok le senkit, ahogy engem sem. Viszont ahol most lakom, nincs igazán baráti társaságom, tehát így kimondott szórakozóhelyekre nem járok, ahol célirányosan lehetne ismerkedni. De nem is feltétlenül hiszek ebben, mert volt idő mikor meg rengeteget jártam, és mégsem történt semmi.

Viszont én nem mondom, hogy emiatt depressziós vagyok, vagy valami, mert valójában én ezt szoktam meg, nem is ismerem a másik oldalt, én nem akarom ezt görcsösen, mert valahol már nem is hiszek benne, meg annak nem is látom értelmét.

Ezt a kérdést, most elsősorban kíváncsiság miatt tettem fel, hogy nektek mi a véleményetek erről.