Másokat is ennyire negatív emberek vesznek körül?

Már gyerekkoromban észrevettem, hogy egyedül sokkal jobban elvagyok, jó kedvem van, egyszerűen vidám vagyok, ha egyedül vagyok. Ez alól csak néhány ember kivétel, akiket "megtűrök" magam mellett, de már az sem az igazi, mindenki mást kerülök. De csak nemrég jöttem rá, hogy miért van ez, de hogy bennem van-e a hiba még mindig nem tudom.

Anyósjelöltemék, a munkatársaim és egy gyerekkori barátnőm "segített" rájönni valamire. Akármelyikükkel beszéltem az elmúlt időben, észrevettem, hogy mindig csak olyan témákról kérdezgettek engem, amivel tudták (mert mondtam nekik), hogy felbosszantanak. Pl a testvérem tinédzser fejjel szült pár hónapja a szüleim kontójára, egy elég zűrös pasassal sikerült összehozniuk, én pedig ideiglenesen a szüleimnél élek, így nagyon nem voltam és vagyok kibékülve a helyzettel, szó szerint ki nem állhatom az egészet és utálok róla beszélni. Erre mindenki, de mindenki a gyerekről meg a szülésről kérdezget már hónapok óta napi szinten (pl van-e a testvéremnek teje meg ilyenek). Az pl. hogy egy kéthetes álomutat foglaltunk le nemrég a párommal, végre eljutok abba az országba, ahova mindig is akartam, az senkit nem érdekel, ezen csak átugranak beszélgetés közben. Vagy hogy sikerül-e beindítanunk a tervezett vállalkozást, az sem. Vagy hogy fél éve megvettem az első saját autómat (pedig elég komoly autó ráadásul), az sem (munkatársak csak fintorogva annyit kérdeztek, hogy a szüleim fizették-e...). A gyerekkori barátnőm kb 2 havonta egyszer ír rám facebookon, tudja, hogy mennyire pipa vagyok a gyerek témára és nem akarok róla beszélni, de az az első kérdése, hogy van a baba. De az új kocsim, a nyaralás vagy egyebek rólam, ami pozitívum, nem érdekli, a kocsira pl, amikor előtte álltam meg, rá sem nézett. Anyósom ugyanez, más téma nincs nála, mint a főnökök (sajnos az enyém is elég kemény, így ezzel is felbosszant, ami tud is), a rossz munkakörülmények, hogy mikor megyünk dolgozni, a betegségek, na meg az általam ki nem állt testvéremék. Jó dolgokról nem tud beszélni. Én szívesebben beszélgetnék a világ nagy dolgairól (pl milyen mesés tájakat láttam itt vagy ott - akár csak interneten), melyik a legjobb fagyizó a környéken, milyen új ruhákat vettünk, vagy mondjuk a szakmai érdeklődéseinkről (páromnál elég hangsúlyos terület most szakmaváltás miatt), esetleg a jövőbeli terveinkről. Nem mindig csak a gondokról és a bosszantó dolgokról. De ha tudják, hogy valami idegesít (pl a gyerek vagy a munkahely téma), akkor miért csak erről tudnak nekem beszélni, miért csak ez érdekli őket? A sikereink miért nem érdeklik őket? Élvezik, ha bosszankodom beszélgetés közben, ha kihoznak a sodromból?