Sikerülhet elszakadnom ebből az elnyomó iskolaközösségből?

14 éves lány vagyok, és jövőre gimnáziumban kezdem a tanévet. Sok reményt fűzök hozzá, mert az általános iskolában elég sok mindent elszúrtam a társasági élet terén. Az elég durva agorafóbiámra és az introveltságomra az már csak dobott egy lapáttal hogy túlsúlyos vagyok. Az osztálytársaim ezáltal akkora dominanciát éreznek felettem, hogy sosem bírták ki bántó megjegyzés nélkül. A jóhír az az, hogy a gimi ahova megyek, szinte az ország másik felén van, tehát ismerősökkel biztos nem találkozom. Viszont ezzel együtt jár az is hogy kollégiumba kell mennem, ami nem tudom mennyire hátrány (legalábbis az én esetemben). Nyilván erősítenem kell a személyiségemet, hogy (ha csak egy kicsit is) egy humánus, autonóm lánnyá váljak.

Ami a külsőségeket illeti már drasztikus fogyókúrába kezdtem, ami remélhetőleg elősegíti az önbizalmam növekedését. A másik amit meg kell változtatnom, az a folytonos álmodozás. Nem bírom ki hogy a zenéimet hallgatva ne álmodozzák egy szebb énemről, aki elbűvölő, intelligens, és sok barátja van. Ezt semmikép sem nevezném normálisnak, inkább patológiás ragaszkodás egy abszurd álomvilághoz. Azonban félek hogy képtelen leszek változtatni a jelenlegi helyzetemen, amitől ismét beindul az ördögi kör és kezdődik az egész előröl. Lehet hogy furcsán hangzik, de szeretnék kicsit önző és kegyetlen lenni azokkal akik szociábilisságomat kihasználva csapnak be, ezzel rettentően megalázva engem. Sikerülhet megváltoznom?

ui. bocsánat a sok dumáért :D

Előre is köszönöm a válaszokat! :)