Az én életemmel van a gond, vagy mások a hülyék?

Sziasztok! 35 éves ffi vagyok, és mostanában elgondolkoztam az életemen.

Átlagos értelmiségi családban születtem, társasházban laktunk, egyedüli gyerek voltam. Kitűnő tanuló voltam, nem jártam szórakozni, szüleim a szomszéd gyerekekkel sem igen engedtek játszani, mert tanulnom kellett, ami talán jó is talán nem, nemtudom. Háziállatunk sosem volt és baraátaim sem nagyon. 2 diplomám van, közgazdasági és informatikai. Első bnőmmel az egyetemen ismerkedtem meg, azóta már ő a feleségem és van 1 gyerekünk. Van jó munkahelyem pesten, ott lakunk panellakásban, céges autóval járok. Hobbim úgy igazából nincs, olvasni szoktam. Kb. ennyit rólam.

Nos, az a helyzet, hogy 2 éve szüleim szomszédja lett egy velem egy korú fiatal pár, házasok és értelmiségiek, diplomások ők is. Szüleim nem kedvelik őket mert kicsit szabadabb életűek és lazán kezelnek mindent, de nekem szimpatikusak. Pár szót mindig váltunk ha hétvégenként hazamegyünk a szüleinkhez. Most született nekik is gyerekük, szóval nagyjából egyformák vagyunk minden szempontból mint fiatal család.

Nos ami elgondolkodtatott, hogy hétvégenként amikor látom őket, annyira máshogy élik az életüket, hogy szinte ellenkező mint a miénk. A srácnak van több hobbija, régi autójai vannak, azokat csinálgatja, motorozni is szokott, a helyi politikai életben is ismert, és kertészkedik, az utcában mindenki kedveli, mindenki beszélget vele...kivéve a szüleimet. A felesége csinos lány, vannak háziállataik, ő azokkal foglalkozik meg persze a gyerekkel. Látom h elégedettek, boldogok, mindig csinálnak valamit, sosem unatkoznak.

Mindaddig, én hazamegyek a munkából, foglalkozok a gyerekkel, olvasgatok, tv-zek, hétvégenként hazamegyünk, szülőkkel kiülünk beszélgetünk, gyerekkel játszunk, olvasok, kiporszívózom az autót, nagyjából ebből áll a 2 nap.

Összhasonlítva jutott el a tudatomig, hogy mintha nem lenne teljes az életem, vmi hiányzik. Kicsit írígykedve nézem a szomszéd srácot, tesz vesz, jön-megy, hasznosan telnek a napjai és nincs irányítva, nincsenek kötelező programok, mintha egy remekül menedzselt napirendet követne, amibe minden fontos elintézni való belefér. Én meg úgy érzem, mintha egy előre megírt és elkészített programot kell követnem és szürkének érzem magam és a dolgaimat.

Tudom (mivel csak pár utcával arrébb laktak, tehát látásból már régóta ismerjük egymást) h ő fiatal korában bulizni járt, több bnője volt, már akkor is bütykölgetett motorokat és jó haverjai voltak, de sosem volt huligán vagy kicspongó, még ittasan sem láttam.

Szóval nem tudom mi hiányzik vagy hol a hiba, mivel eddigi életemet megfelelőnek tartottam, de másokat nem is igen figyeltem. Csak most hogy szomszédok lettünk szüleim révén.

Mi a véleményetek mindezekről?