Mi lenne, ha felrúgnám eddigi életem? Kisgyerekkel, hitelekkel, belevágni egy bizonytalanba?
38 éves vagyok, van egy 2 éves gyerekem, párommal 7 éve vagyunk együtt.
párom nem igazán szeret, vagyis valószínű szeret, de elég pocsék a hozzám állása. (lakótársának érzem sokszor magam)
van egy lakásom, jelenleg kiadom, az érte kapott pénzből fizetem a hitelemet - még 9 év van hátra, már minden kamatot kifizettem... ha eladnám, úgy kábé 4 millám maradna...
nem jó a kapcsolatom, és nem akarok ott dolgozni, azon a munkahelyen, ahová most vissza kell mennem, ja de nincs segítségem a gyerek "vigyázását" illetően, kötnek a hitelek is...
sokat gondolkozom azon, hogy eladom a lakást, felmondok a melóba (még nem álltam munkába) és valahol a két évesemmel belevágok egy új életbe.
szerintetek merészség / meggondolatlanság / felelőtlenség?
volt már aki felrúgta az életét, és jóra fordult minden?
ui. amibe eddig belevágtam, mindig sikerült, szerencsés és optimista, talpra esett és magabiztos ember vagyok, de anyagilag mindig óvatos akarok lenni, és persze most már egy kis emberkéért is felelek... így most tanácstalan vagyok, érdekel a véleményetek!
Van némi tartalékod, elég fiatal is vagy még, nem kell bennmaradnod egy rossz kapcsolatban. Ha érzel magadban elég erőt, és miért ne, akkor sikert.
Vagy még 30-40 évig vegetálni akarsz?
A pakliban meg az is bent van, hogy a férjed lép le, mivel nyilván nem túl jó a kapcsolatotok, hiszen akkor a kérdés fel sem merült volna. Aki először lép, az van lépés előnyben.
"miből gondolod, hogy csak a tiéd a gyerek?"
Nyilván nem gondolja, hogy csak az övé, de a legtöbb apa nem is akar egy gyerek nevelésével vesződni, mert az nekik túl problémás és sok lemondást követel.
kedves első válaszoló, csak nem valami ilyen fájó pont van az életedben, hogy rögtön erre asszociáltál? :)
nyugi, én "normális" vagyok - legalábbis bízom benne, hogy mások ezt gondolják rólam.
szóval én vagyok a zanya, és sose szakítanám el az apjától a gyereket, csak annyira, amennyire az elvált szülőknél szokott lenni...
nincs ilyen pont az életemben, első vagyok.
ma már egyáltalán nem biztos, hogy az anyának ítélik a gyereket, főleg, ha nincs biztos munkahely, nincsen támogató nagyszülői háttér.
7: Van annál rosszabb is, pl. ha a szülők együtt maradnak és ölik egymást.
Kérdező, gondold végig, én is hoztam egy ilyen döntést, csak nekem nagyobbak a gyerekek. A 2 éves nagyon kicsi, ha egyedül vágsz neki akkor szükséged lesz segítségre, aki elhozza az oviból. Sok országban csak az iskola ingyenes, igaz az 3 vagy 4 éves kortól is lehet (ahol én élek ott 3), előtte igencsak sokba kerülhet, ha oviba adod. És akkor meg kell oldanod a felügyeletét ha beteg, ha menni kell érte időre, de neked dolgod van.
Nem mondom, hogy lehetetlen, csak nagyon nehéz a pici gyerek miatt.
"legrosszabb esetben költözhetsz vidékre albérletbe"
Persze, mert egy tanult, esetleg diplomás nő szopóágra kerül, ha elváll?
Ne hagyd, hogy lehúzzanak az ostobák! SOk sikert!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!