Ti már gondolkoztatok az időről? Féltek tőle?

De miért rémít meg Téged?

Engem a saját időm rémít meg, ahogy telik szépen. Nem tudok olyan időintervallumokkal foglalkozni, amiket nem is érzékelhetek igazán.

Egyébként mostanság érzem azt, mikor érettségi előtt állok pontosan egy hónappal, hogy vannak dolgok az életben, amik csak egyszer jönnek el (még ha nem is olyan életbevágóak, lásd, érettségi, nekem legalábbis nem ez a legfontosabb), és lezárnak egy szakaszt... 18 éves lettem, leérettségizek. Sokan mondják, hogy ezek nem változtatnak semmin, a 18 csak egy szám, de még is felnőttem, és ezt érzem is, úgy értem, a gyerekkornak lassan vége, mind a környezetem számára is, már nem kezelnek kisgyereknek, és bennem is, a fejemben, a gondolataimban. Már nincsenek olyan gondolataim, amik egy pillanat alatt magukkal ragadnak, és elvisznek a világ végéig. Na engem ez rémiszt meg néha. Elmúlt ez az egész úgy, hogy észre sem vettem, nem is értékeltem igazán. De hát egy gyereknek nem is az a dolga végül is, hogy értékelje magát és a környezetét, csak hogy éljen és fejlődjön.

De ha nem veszem figyelembe a leírást, csak a kérdést, akkor igen, félek tőle.