Meddig fogom még bírni ezt a nincstelenséget?

Eddig kibirtad ezt az eletmodot, az egy evet is kibirod. Ne sztresszeld magad most ezen, 17 ev mar elmult igy.

Én is így voltam vele, de ez 20 éve volt, és akkor könnyebben mentek a dolgok. A kezdő fizetésem, szobafestőként 3x nagyobb volt, mint a szüleimé. Ebből már a saját lábamra tudtam állni, és elköltözhettem otthonról 18 évesen. Nem tudom mit tanulsz, de még egy év van a sulidból, és nem biztos hogy jól fizető munkát fogsz találni. Igazából várnod kéne a lehetőségre, ami segít kikecmeregni ebből a helyzetből. A divatos ruhák, és telefonok nem a világ legfontosabb dolgai, bár azt elismerem, hogy amikor én voltam fiatal, akkor is azt hittük hogy ez a világ közepe. Azt viszont nem tartom korrektnek, hogy a tanulás mellett megszerzett kis pénzedet elkérik a szüleid. Nem tudod megbeszélni ezt velük? Elmondhatnád nekik, hogy szeretnél vásárolni magadnak egy-két ruhát, kifestetni a szobádat a saját ízlésed szerint, és ehhez spórolni szeretnél egy kis pénzt. érvelhetnél, hogy ők is voltak fiatalok, ugyanilyen vágyakkal. Ha hozzám jönnének a lányaim ezzel, én örülnék neki. Segítenék nekik pl. azzal, hogy félre teszem nekik az általuk megkeresett pénzt, hogy ne költsék el másra. Szerinted ez működne nálatok?