Jogosan érzem magam hatalmas taplónak? (mozgássérült wc)

Vidéki egyetemre járok, vagy egy szuper, modern könyvtárunk. Ott szoktam tanulni. Minden emeleten mozgássérült wc van. Tágas, tiszta, senki nem használja.

(Kiegészítés: az albérletünkben egy fürdőszoba jut 5 emberre.)

Rájöttem, hogy ezek a mozgássérült illemhelyek nem csak tízszer tisztábbak a többihez képest, hanem szuper kényelmesen lehet elvégezni rajta a dolgunkat anélkül, hogy bárki zavarna bennünket.

(Mentségemre szolgáljon az albérlet nem túl előnyös körülményei, a bacifóbiám és az, hogy még soha, egyetlen egy tolókocsis emberkét nem láttam a könyvtár körül.)

Viccet félretéve tényleg az egyetlen hely, ahol eszközölhetek például egy telefonbeszélgetést anélkül, hogy bárki zavarna. Szinte "függő" lettem és nem vagyok rá büszke. Bármilyen nevetségesen is hangzik.

Ma nem volt szerencsém. Egy szerencsétlen tolókocsis srác kopogott be. Nem győztem tőle bocsánatot kérni. Ölni tudott volna a tekintetével...

Ennek ellenére übergáz, de annyira megszoktam - szinte napi rutinná vált - a mozgássértült wc használata.

Ha tényleg ennyire tapló dolog amit csinálok, nyugodtan mondjátok a képembe, hogy leszokjak róla. :)