Bunkóság volna ezt visszakérdezni tőle? (bővebben lent)

Az egész úgy kezdődött, hogy volt egy lány, akik tetszett, és én mindig segítettem neki, próbáltam vele beszélgetni meg közeledni hozzá. Megpróbáltam elhívni is délután, hogy ketten együtt lehessünk és elmondhassam neki, mit érzek iránta. De az elsőt lemondta, a másodiknál megbeszéltük, hogy szól, ha rá ér. Ez volt lassan 6 hete de azóta sem szólt, és nem tudom elképzelni, hogy azóta nem ért rá egyszer sem, főleg annak függvényében, hogy mikor beszélgettünk, nem egyszer eltűnt ilyen 2-3 órákra face-ről, és mondta, hogy bocsi összefutottam egy ismerősömmel. Innentől kezdve nem tudom elképzelni, hogy ha akarna, ne tudott volna egy kis időt szakítani rám. Vagy lehet, hogy csak szimplán nem méltóztat válaszra. Vagy elfelejtette, bár ő nem az a típus. Meg még kétszer megkérdeztem tőle, hogy nagyon siet e (suli után voltunk már) haza és vagy valahová. Mindig azt mondta, hogy igen, csak kicsit hosszabban kifejtve, de egyszer sem kérdezett vissza, hogy miért kérdem. Vagy egyértelmű neki és nem kérdez vissza emiatt vagy csak nem érdeklem és ezért nem kérdez vissza, vagy neki nem egyértelmű de nem is érdekli. És ha nem írok rá vagy nem megyek oda hozzá beszélgetni, akkor kb. le sem szar. Nem keresi a társaságomat. Semennyire sem. De egy másik srác társaságát igen. Folyamatosan. Valami baja van, nem odajönne hozzám, aki 2-3 székkel mellette ülök, neem, elmegy az osztály túlsó oldalába hozzá, meg suli után megvárják egymást meg ilyenek. És ami igazából a bunkóság volna, hogy ha akarna tőlem segítséget kérni, mert mindig segítettem neki, akkor bunkóság volna neki azt válaszolni, hogy (most mondok egy random nevet) Sanyi nem tud segíteni neked? Mert Sanyinak hívják azt a srácot (nem annak hívják, csak egy random név). Nagyon bunkónak tűnnék? Alapvetően egy rendes fiúnak tartom magam, de ez most nagyon rosszul esik nekem. Még csak esélyt sem adott és mindig mások után ment, és nem érzem azt, hogy segíteni akarnék neki.